Dunavarsányban utcát neveztek el a Habitatról

Húsz éve alakult meg a Habitat dunavarsányi szervezete. Vác, Göd és Csepel után új településen indult el az építkezés és négy év alatt közel 100 ember jutott otthonhoz a Habitat nevére keresztelt utcában. A beköltöző családok az ásástól kezdve a tapétázásig aktívan részt vettek a munkákban, a református közösség lelkes önkénteseinek részvétele mellett mellett amerikai csoportok érkeztek, hogy adománnyal és a két kezükkel támogassák az otthonteremtő akciót. Marcsi és szomszédja, Katalin a mai napig az egyik sorházban laknak, gyermekeik nagy része mára felnőtt és elköltözött otthonról. Dunavarsányban, a Habitat utcában jártunk.

Marcsi két kutyája rohan elénk, ahogy belépünk a kapun. Három földszintes lakás van sorban egymás mellett, mindegyik előtt terasz és kiskert. 1999-ben indult el az első építkezés az utcában, a helyi Habitat azoknak a dunavarsányi és környékbeli többgyermekes családoknak segített méltó otthonhoz jutni, akik nehéz lakhatási körülmények között éltek és nagy szükségük volt a támogatásra. Tavasszal ünnepélyes keretek között rakták le az alapkövet, egész nyáron folyt a munka és a karácsonyt már az új otthonukban ünnepelhették a családok.

„A mai napig nagyon szeretek itt lakni. Örültem, hogy annak idején megkaptuk a lehetőséget” – mondja Marcsi, miközben süteménnyel kínál minket. Férjével és 2-2 előző kapcsolatukból született gyermekükkel, valamint közös lányukkal, Szilviával költöztek Dunavarsányba, egy nagy háromszobás lakást választottak. – „Itt szinte mindenki ismer mindenkit, persze sok lakásban ma már új lakó van.”

Férje munkája miatt gyakran van külföldön, most is épp Németországban épít egy kiállítást. Marcsi egy közeli autóalkatrészeket gyártó cégnél szerel össze fékeket, három műszakban dolgozik és amikor itthon tud lenni, próbálja kipihenni magát és a ház körüli feladatokkal van elfoglalva, mondja. Legfiatalabb gyermeke két éve költözött el otthonról, így mostanában egyedül van, ha nincs itthon a férje, de két kutyája és macskája állandó programot biztosít számára.

Nagyon jó kapcsolatban van szomszédjával, Katalinnal, aki kedvesen beinvitál minket otthonába, miután elköszönünk Marcsitól. Katalin varrónőként dolgozik Szigethalmon és 11 éves kisfiát egyedül neveli.

“Minden résztvevőnek kötelező volt ezer munkaórát ledolgoznia az építkezésen. Én akkor voltam gyesen, de az ásástól a berendezésig mindenben részt vettem” – idézi fel Katalin. Arra is emlékszik, hogy sok amerikai önkéntes jött segíteni, többekkel egészen baráti kapcsolat alakult ki. Négy gyermeke nőtt itt fel, az idősebb három már elköltözött, de azt meséli, sűrűn látogatják. Az idősebb fiával pont összefutottunk, amikor megérkeztünk, párjával jött meglátogatni édesanyját.

A Habitat házai a település szélén épültek, a helyi szervezet induláskor még se úthálózat, se közművek nem volt bevezetve. Egy helyi építész tervezte meg az utcát, összesen 36 családot választottak be a programba, akiknek kis részletekben kell törleszteni a lakás árát. A Református Egyház később egy közösségi házat is épített az utcában, hogy a helyiek legyen egy tér, ahol közös programokat szervezhetnek. Itt azt mondják, ma már el se lehet hinni, hogy nézett ki a környék régen, a Habitat megjelenése óta sorra épültek az új magánházak és ma már ez számít Dunavarsány egyik legfelkapottabb részének.

Fotók: Dörgő Zsuzsi, Habitat for Humanity Magyarország