Ahogy azt a jelentés első, Központi kiadások és közpolitikai változások című fejezete is szemlélteti, idén a központi állam szociálisan nem célzott támogatásokra fordított kiadásai közel 11-szeresét teszik ki a rászorultsági alapon nyújtott támogatásokra fordított összegeknek. A jelenleg elérhető lakhatási célt szolgáló eszközök közül továbbra is kiemelkedő a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) és annak újabb eleme, a falusi CSOK. Bár a hozzáférés feltételei valamelyest enyhültek, és az igénybe vehető támogatások köre is bővült, ez az eszköz továbbra is kizárja a lakhatási szegénységben érintettek jelentős részét, így tovább mélyítve az egyenlőtlenségeket. Mindemellett elmondható, hogy ma Magyarországon a lakhatás megfizetése aránytalanul nagy terhet ró a legszegényebb háztartásokra.

A második, Megfizethető-e a lakhatás? című fejezetben bemutatott adatok alapján a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások jövedelmük közel dupla akkora hányadát kénytelenek lakásfenntartásra és háztartási energiára költeni, mint a legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások. A hitelezés tekintetében még kirívóbb a legszegényebb és leggazdagabb rétegek közti különbség: az alsó jövedelmi ötödben a hitellel rendelkező háztartások jövedelmük közel 40 százalékát fordítják a hitelek törlesztésére, míg a leggazdagabb 10 százalék jövedelmük csupán 6 százalékát. Bár a világgazdasági válságot követően bevezetett, szigorúbb hitelezési szabályoknak köszönhetően a lakáshitelek nem számítanak kockázatosnak, felmérések azt mutatják, hogy a lakáshitellel rendelkező háztartások jelentős hányada kénytelen egyéb kiadásait csökkenteni, vagy más spórolási stratégiákhoz folyamodni. Aggasztó tendencia a kockázatosabbnak számító, de szegényebb háztartások által nagyobb arányban elérhető személyi kölcsönök népszerűségének felívelése. A gyakran közvetetten vagy közvetlenül lakáscélokra is használt, de nem hivatalosan lakáscélú személyi kölcsönökben való eladósodás szorosan kötődik a lakhatás megfizethetőségéhez. Mindemellett nem csak a hiteltörlesztéssel való fizetési nehézség vezethet a megfizethetőség hiányának legsúlyosabb következményéhez, a lakásvesztéshez: más tartozások esetében is (például személyi kölcsön vagy rezsitartozás) néhány lépésben ide juthat a folyamat.

A jelentés szinte mindegyik fejezete kulcsfontosságú problémának jelöli meg a köztulajdonban lévő és szociális bérlakások szembeszökően alacsony (csökkenő) arányát. A lakásárak és az albérletárak – különösen a fővárosban történő – radikális emelkedése mellett, elérhető alternatívák és jól koordinált, célzott beavatkozások hiányában a lakhatás egyre kevésbé jelent stabilitást és biztonságot.

Erre a tendenciára erősítenek rá a jelentés harmadik, Befektetési célú lakásvásárlás és a lakhatás financializációja című fejezetben elemzett folyamatok. Befektetési célúnak akkor tekintünk egy ingatlant, ha azt tulajdonosa rövid- vagy hosszútávú bérbeadási és/vagy tőkenövelési céllal vásárolja, tehát, hogy az önmagában generáljon bevételt. A lakhatás financializációja alatt azt a folyamatot értjük, mikor a lakhatásban megerősödik a pénzügyi szereplők, piacok, gyakorlatok, narratívák szerepe (Wijburg, 2020). Mindkét jelenség beleilleszkedik a 2008-as válságot követő globális trendekbe, amelyek Magyarországon is teret nyernek, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakhatás egyre inkább pénzügyi kiszolgáltatottságot jelent. 2015 óta folyamatosan az új tulajdonosok legalább 40 százaléka jelölte meg a befektetési célt a vásárlás okaként, ám a fejezetben felvázolt adatok arra engednek következtetni, hogy ezek a lakások a hosszú távú bérletek piaca helyett a rövidtávú lakáskiadás piacán jelennek meg hangsúlyosan, így – a piaci mechanizmusoknak köszönhetően – a hosszú távú, biztos lakhatás megfizethetőségének rovására megy.

A befektetési célú lakásvásárlások mellett szóló egyik fő érv a lakásállomány megújulása – ami abban az esetben érvényesül csupán, ha a lakásokat a tulajdonos valóban lakhatási céllal értékesíti. A lakásállomány megújulási rátája azonban 2009 óta kifejezetten alacsony, és az új lakásokat jellemzően elsősorban a (felső-) középosztálybeli kereslet számára értékesítik. Általánosságban a magyarországi lakásállomány nagyjából 70 százaléka elavultnak mondható.

Ahogy azt a negyedik, Energiaszegénység című fejezetben is bemutatjuk, a rossz minőségű, alacsony energiahatékonyságú lakásállomány különösen az alacsony jövedelmű háztartásokra ró nagy terhet. Az energiaszegénység környezeti és egészségügyi terhelésének csökkentése azonban mindannyiunk érdeke: a szállópor-kibocsátás, aminek 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős Magyarországon, nem áll meg a falvak és városok határán. A lakások energiahatékony felújítása, a fűtéskorszerűsítés és az egészségesebb fűtési formákra való áttérés meglehetősen költséges, amihez a szegényebb háztartásoknak nincs megfelelő anyagi hátterük. Így az ördögi kör továbbra is fennáll: a rossz minőségű lakások magasabb rezsiköltséget eredményeznek, ami pedig tovább csökkenti a háztartások anyagi lehetőségeit, többek között a lakásfelújítás elérhetőségét is. Tovább nehezíti a problémát, hogy míg az állami beavatkozásoknak köszönhetően a gáz- és villamosenergiaárak folyamatos növekedése megállt, a jellemzően alacsony jövedelmű háztartások által használt tűzifa ára ezzel szemben folyamatosan növekszik. A szociális tüzelőanyag-támogatás pedig erre jelenlegi formájában nem nyújt megoldást, sőt, bizonyos esetekben tovább növeli a környezeti és egészségügyi károkat.

Az idei jelentésben kiemelten foglalkozunk a fogyatékos emberek lakhatási helyzetével. A jelentés Akadálymentességről szóló, ötödik fejezetében, a fogyatékos embereket érintő területi, gazdasági, érdekérvényesítő és szolgáltatásbeli hátrányok egymást erősítő hatását elemezve világítunk rá a szociális ellátórendszer lakhatási fókuszú reformjának, valamint az önálló lakhatási megoldások támogatásának szükségességére. A fogyatékos személyeket érintő közpolitikai problémák is erősen összecsengnek a tágabb értelemben vett lakáspolitikai problémákkal. Ezek közül kiemelendő az átfogó, rendszerszintű gondolkodás hiánya, illetve a feladatok és felelősségek intézményi széttagoltsága, amelyekre megoldást jelenthet a Habitat for Humanity Magyarország által már évek óta javasolt, lakhatási kérdésekért felelős kormányzati csúcsintézmény vagy szerepkör kialakítása, legalább államtitkári szinten.

Habár a jelentéssel igyekeztünk egy holisztikus szemléletet követni, terjedelmi korlátok miatt természetesen nem tudtunk kitérni számos olyan problémára – például a romák lakhatási helyzete –, amelyek a magyarországi lakhatási szegénység teljes körű képéhez elengedhetetlenek. Az idei jelentés a problémák illusztrálása és elemzése mellett kifejezetten azzal a szemlélettel készült, hogy konstruktív, a lakhatási szegénység enyhítésére vonatkozó javaslatokat fogalmazzon meg döntéshozók felé az elérhető és igényelt adatok alapján. A Habitat for Humanity Magyarország széles körű adatigényléssel fordult a lakhatásban érintett intézmények felé, amelyek egy része közérdekű adatigénylés volt. A korábbi évekhez hasonlóan, néhány esetben nem kaptunk választ, vagy az nem volt kielégítő. Az igényelt és publikusan elérhető, felhasznált adatokat idén is közzé tesszük az Adattár menüpontban.

Az idei elemzéseink jelentőségét tovább növeli, hogy az Európai Unió hosszú távú költségvetésének tárgyalási folyamata végén, illetve az ahhoz kapcsolódó operatív programok tervezése közben születtek. Kiemelnénk továbbá, hogy az Európai Zöld Megállapodás – amelynek célja, hogy 2050-re Európa klímasemleges legyen –, egyik központi elemeként meghatározott Felújítási Hullám jelentős változásokat hozhat a tagállamok, így Magyarország lakhatási viszonyaiban, valamint a lakásállomány minőségében is az elkövetkező években. A Habitat for Humanity Magyarország álláspontja szerint a klímasemlegesség, és az afelé vezető igazságos átmenet csak akkor érhető el, ha a legkiszolgáltatottabb, alacsony jövedelmű rétegek számára is valós segítséget tudunk nyújtani.

Végezetül, a jelentésben a teljesség igénye nélkül áttekintjük a koronavírus-járvány ideje alatt született, lakhatással kapcsolatos civil kezdeményezéseket, amelyekről a Habitat Lakhatási szemléjében rendszeresen közölt összefoglalókat. Az egyébként üdvözlendő állami intézkedések mellett (például a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása a veszélyhelyzet végéig, vagy a hiteltörlesztési moratórium kihirdetése 2020 végéig) úgy gondoljuk, hogy az áttekintés hasznos alap lehet az új típusú koronavírus újabb hullámai esetén potenciálisan bevezetendő válságkezelő csomag kidolgozásához.