Bevezető

Köszöntő

Kedves Olvasó!

A Habitat for Humanity Magyarország kilencedik éve jelenteti meg éves jelentését a magyarországi lakhatási szegénységről. Célunk, hogy minden évben általános képet adjunk a lakhatást övező politikai- és gazdasági környezetről. Ezek mellett minden évben aktuális témákat kiválasztva mutatjuk be és elemezzük a lakhatás egy-egy szegmensét. Bízom benne, hogy idei elemzéseink és megállapításaink is jól használhatóak lesznek az érdeklődők széles köre – lakhatás iránt érdeklődők, újságírók, szakemberek és döntéshozók – számára.

Bár tanulmánykötetünk adatai és értékelései főleg a 2019-es évről adnak átfogó képet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az év első felében súlyossá vált, és azóta ősszel újult erővel visszatérő koronavírus hatásait.

Az Otthon, mint a védekezés első vonala, egészen más dimenzióba helyezte a megfelelő lakhatás fontosságát. Ebben a helyzetben is a legrosszabb anyagi és szociális helyzetben élők szenvedték meg leginkább a következményeket. Munkahelyük szűnt meg, esetleg nem volt lehetőségük otthonról végezni munkájukat, gyermekeik nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtak részt venni a digitális oktatásban, sokszor lakáskörülményeik sem tették lehetővé a tartós otthonmaradást. Bár születtek a helyzet súlyosságát enyhítendő kormányzati intézkedések, ezek azonban elsősorban a gazdaság és az egészség védelmét szolgálták. Csupán néhány olyan intézkedés született, amely a nehéz helyzetbe került embereket közvetlenül segítette – átfogó szemlélet nélkül. A lakhatási szegénység továbbra is rendszerszintű megoldásokat követel.

A Habitat, a kialakult helyzetben több témában is változásokat sürgetett. Az elsők között hívtuk fel a figyelmet a kilakoltatási moratórium meghosszabbításának szükségességére, valamint a kikapcsolási moratóriumban nem érintett, előrefizetős mérőórákkal rendelkezők érdekében sürgettük a szolgáltatókat és döntéshozókat a szükséges szolgáltatások fenntartására. Ezek mellett növeltük a lakhatási körülményeket javító, családoknak közvetlen segítséget nyújtó terepi programjaink kapacitását.

A vírushelyzet a Habitat működését is érintette. A hagyományosan önkéntesek segítségével végzett építkezős programjaink elkészülési ideje és költsége önkéntesek hiányában jelentősen megnövekedett. Saját működésük biztosítása érdekében céges partnereink közül sem mindenki tudta vállalni a korábban nekünk nyújtott támogatásokat; a tőlük érkező összeg csökkent, és munkatársaik elkötelezettségét sem tudták közös építkezésekkel növelni. Ezért az elmúlt hónapokban számunkra is megnőtt a pályázati források és egyéni adományok szerepe, egészen új utakra terelve eddigi adománygyűjtő tevékenységünket és munkaszervezésünket is. Összességében azt mondhatjuk, hogy szervezetünk sok olyan tudással bővült, ami egy normális működési helyzetben is használható és a jövőben is segíti munkánkat.

A magyar Habitat csapata továbbra is töretlen lelkesedéssel végzi munkáját a lakhatási szegénységben élők és a széles társadalom javára. Terepi programjaink és szakpolitikai sikereink 2020-ban több ezer háztartást segítettek közelebb a jobb lakhatási feltételekhez. Kérjük, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel tevékenységünket, csatlakozzanak hozzánk és segítsék munkánkat adományaikkal, illetve önkéntes munkával!

Szegfalvi Zsolt
A Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója

Bevezető

Rendkívül nagy kihívás és lehetőség is egyben most, 2020-ban a 2019. évi lakhatási helyzetről és a kiszolgáltatott csoportokat érintő lakáspolitikáról jelentést készíteni. A koronavírus-válság újraértelmezte és többszörösen aláhúzta a biztonságos és megfizethető lakhatás fontosságát, hiszen a védekezés egyik fő frontvonala az otthonmaradás. A biztonságos és megfizethető otthon azonban számos család, háztartás és egyén számára továbbra sem biztosított. A korábbi évekhez hasonlóan idén sincs okunk feltételezni, hogy 2019-ben érdemben csökkent volna az a mintegy 3 millió főre becsülhető embertömeg, akiket valamilyen formában érint a lakhatási szegénység. Az elmúlt évek bizonytalansága, a széles rétegek számára megfizethető lakhatás egyre komolyabb ellehetetlenülése, a lakhatási szegénységben érintetteket célzó lakáspolitikai beavatkozások alacsony száma, a lakáspolitika alárendelése a családpolitikának, és számtalan más tendencia mind abba az irányba mutat, hogy a lakhatási szegénység csökkentésére tett jelentős erőfeszítések hiányában a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódni fognak, különösképpen a koronavírus által okozott gazdasági válság tükrében. Az idei lakhatási jelentés tehát elsősorban a 2019. évre és a 2020-as év elejére vonatkozóan fogalmaz meg állításokat, ám elkerülhetetlennek éreztük, hogy ezúttal a közvetlen közelmúlt eseményeire is reflektáljunk.

Az idei jelentésben a tavalyi évekhez hasonlóan azokat tekintjük lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, akik megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek.
Olvass tovább...

Ahogy azt a jelentés első, Központi kiadások és közpolitikai változások című fejezete is szemlélteti, idén a központi állam szociálisan nem célzott támogatásokra fordított kiadásai közel 11-szeresét teszik ki a rászorultsági alapon nyújtott támogatásokra fordított összegeknek. A jelenleg elérhető lakhatási célt szolgáló eszközök közül továbbra is kiemelkedő a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) és annak újabb eleme, a falusi CSOK. Bár a hozzáférés feltételei valamelyest enyhültek, és az igénybe vehető támogatások köre is bővült, ez az eszköz továbbra is kizárja a lakhatási szegénységben érintettek jelentős részét, így tovább mélyítve az egyenlőtlenségeket. Mindemellett elmondható, hogy ma Magyarországon a lakhatás megfizetése aránytalanul nagy terhet ró a legszegényebb háztartásokra.

A második, Megfizethető-e a lakhatás? című fejezetben bemutatott adatok alapján a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások jövedelmük közel dupla akkora hányadát kénytelenek lakásfenntartásra és háztartási energiára költeni, mint a legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások. A hitelezés tekintetében még kirívóbb a legszegényebb és leggazdagabb rétegek közti különbség: az alsó jövedelmi ötödben a hitellel rendelkező háztartások jövedelmük közel 40 százalékát fordítják a hitelek törlesztésére, míg a leggazdagabb 10 százalék jövedelmük csupán 6 százalékát. Bár a világgazdasági válságot követően bevezetett, szigorúbb hitelezési szabályoknak köszönhetően a lakáshitelek nem számítanak kockázatosnak, felmérések azt mutatják, hogy a lakáshitellel rendelkező háztartások jelentős hányada kénytelen egyéb kiadásait csökkenteni, vagy más spórolási stratégiákhoz folyamodni. Aggasztó tendencia a kockázatosabbnak számító, de szegényebb háztartások által nagyobb arányban elérhető személyi kölcsönök népszerűségének felívelése. A gyakran közvetetten vagy közvetlenül lakáscélokra is használt, de nem hivatalosan lakáscélú személyi kölcsönökben való eladósodás szorosan kötődik a lakhatás megfizethetőségéhez. Mindemellett nem csak a hiteltörlesztéssel való fizetési nehézség vezethet a megfizethetőség hiányának legsúlyosabb következményéhez, a lakásvesztéshez: más tartozások esetében is (például személyi kölcsön vagy rezsitartozás) néhány lépésben ide juthat a folyamat.

A jelentés szinte mindegyik fejezete kulcsfontosságú problémának jelöli meg a köztulajdonban lévő és szociális bérlakások szembeszökően alacsony (csökkenő) arányát. A lakásárak és az albérletárak – különösen a fővárosban történő – radikális emelkedése mellett, elérhető alternatívák és jól koordinált, célzott beavatkozások hiányában a lakhatás egyre kevésbé jelent stabilitást és biztonságot.

Erre a tendenciára erősítenek rá a jelentés harmadik, Befektetési célú lakásvásárlás és a lakhatás financializációja című fejezetben elemzett folyamatok. Befektetési célúnak akkor tekintünk egy ingatlant, ha azt tulajdonosa rövid- vagy hosszútávú bérbeadási és/vagy tőkenövelési céllal vásárolja, tehát, hogy az önmagában generáljon bevételt. A lakhatás financializációja alatt azt a folyamatot értjük, mikor a lakhatásban megerősödik a pénzügyi szereplők, piacok, gyakorlatok, narratívák szerepe (Wijburg, 2020). Mindkét jelenség beleilleszkedik a 2008-as válságot követő globális trendekbe, amelyek Magyarországon is teret nyernek, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakhatás egyre inkább pénzügyi kiszolgáltatottságot jelent. 2015 óta folyamatosan az új tulajdonosok legalább 40 százaléka jelölte meg a befektetési célt a vásárlás okaként, ám a fejezetben felvázolt adatok arra engednek következtetni, hogy ezek a lakások a hosszú távú bérletek piaca helyett a rövidtávú lakáskiadás piacán jelennek meg hangsúlyosan, így – a piaci mechanizmusoknak köszönhetően – a hosszú távú, biztos lakhatás megfizethetőségének rovására megy.

A befektetési célú lakásvásárlások mellett szóló egyik fő érv a lakásállomány megújulása – ami abban az esetben érvényesül csupán, ha a lakásokat a tulajdonos valóban lakhatási céllal értékesíti. A lakásállomány megújulási rátája azonban 2009 óta kifejezetten alacsony, és az új lakásokat jellemzően elsősorban a (felső-) középosztálybeli kereslet számára értékesítik. Általánosságban a magyarországi lakásállomány nagyjából 70 százaléka elavultnak mondható.

Ahogy azt a negyedik, Energiaszegénység című fejezetben is bemutatjuk, a rossz minőségű, alacsony energiahatékonyságú lakásállomány különösen az alacsony jövedelmű háztartásokra ró nagy terhet. Az energiaszegénység környezeti és egészségügyi terhelésének csökkentése azonban mindannyiunk érdeke: a szállópor-kibocsátás, aminek 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős Magyarországon, nem áll meg a falvak és városok határán. A lakások energiahatékony felújítása, a fűtéskorszerűsítés és az egészségesebb fűtési formákra való áttérés meglehetősen költséges, amihez a szegényebb háztartásoknak nincs megfelelő anyagi hátterük. Így az ördögi kör továbbra is fennáll: a rossz minőségű lakások magasabb rezsiköltséget eredményeznek, ami pedig tovább csökkenti a háztartások anyagi lehetőségeit, többek között a lakásfelújítás elérhetőségét is. Tovább nehezíti a problémát, hogy míg az állami beavatkozásoknak köszönhetően a gáz- és villamosenergiaárak folyamatos növekedése megállt, a jellemzően alacsony jövedelmű háztartások által használt tűzifa ára ezzel szemben folyamatosan növekszik. A szociális tüzelőanyag-támogatás pedig erre jelenlegi formájában nem nyújt megoldást, sőt, bizonyos esetekben tovább növeli a környezeti és egészségügyi károkat.

Az idei jelentésben kiemelten foglalkozunk a fogyatékos emberek lakhatási helyzetével. A jelentés Akadálymentességről szóló, ötödik fejezetében, a fogyatékos embereket érintő területi, gazdasági, érdekérvényesítő és szolgáltatásbeli hátrányok egymást erősítő hatását elemezve világítunk rá a szociális ellátórendszer lakhatási fókuszú reformjának, valamint az önálló lakhatási megoldások támogatásának szükségességére. A fogyatékos személyeket érintő közpolitikai problémák is erősen összecsengnek a tágabb értelemben vett lakáspolitikai problémákkal. Ezek közül kiemelendő az átfogó, rendszerszintű gondolkodás hiánya, illetve a feladatok és felelősségek intézményi széttagoltsága, amelyekre megoldást jelenthet a Habitat for Humanity Magyarország által már évek óta javasolt, lakhatási kérdésekért felelős kormányzati csúcsintézmény vagy szerepkör kialakítása, legalább államtitkári szinten.

Habár a jelentéssel igyekeztünk egy holisztikus szemléletet követni, terjedelmi korlátok miatt természetesen nem tudtunk kitérni számos olyan problémára – például a romák lakhatási helyzete –, amelyek a magyarországi lakhatási szegénység teljes körű képéhez elengedhetetlenek. Az idei jelentés a problémák illusztrálása és elemzése mellett kifejezetten azzal a szemlélettel készült, hogy konstruktív, a lakhatási szegénység enyhítésére vonatkozó javaslatokat fogalmazzon meg döntéshozók felé az elérhető és igényelt adatok alapján. A Habitat for Humanity Magyarország széles körű adatigényléssel fordult a lakhatásban érintett intézmények felé, amelyek egy része közérdekű adatigénylés volt. A korábbi évekhez hasonlóan, néhány esetben nem kaptunk választ, vagy az nem volt kielégítő. Az igényelt és publikusan elérhető, felhasznált adatokat idén is közzé tesszük az Adattár menüpontban.

Az idei elemzéseink jelentőségét tovább növeli, hogy az Európai Unió hosszú távú költségvetésének tárgyalási folyamata végén, illetve az ahhoz kapcsolódó operatív programok tervezése közben születtek. Kiemelnénk továbbá, hogy az Európai Zöld Megállapodás – amelynek célja, hogy 2050-re Európa klímasemleges legyen –, egyik központi elemeként meghatározott Felújítási Hullám jelentős változásokat hozhat a tagállamok, így Magyarország lakhatási viszonyaiban, valamint a lakásállomány minőségében is az elkövetkező években. A Habitat for Humanity Magyarország álláspontja szerint a klímasemlegesség, és az afelé vezető igazságos átmenet csak akkor érhető el, ha a legkiszolgáltatottabb, alacsony jövedelmű rétegek számára is valós segítséget tudunk nyújtani.

Végezetül, a jelentésben a teljesség igénye nélkül áttekintjük a koronavírus-járvány ideje alatt született, lakhatással kapcsolatos civil kezdeményezéseket, amelyekről a Habitat Lakhatási szemléjében rendszeresen közölt összefoglalókat. Az egyébként üdvözlendő állami intézkedések mellett (például a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása a veszélyhelyzet végéig, vagy a hiteltörlesztési moratórium kihirdetése 2020 végéig) úgy gondoljuk, hogy az áttekintés hasznos alap lehet az új típusú koronavírus újabb hullámai esetén potenciálisan bevezetendő válságkezelő csomag kidolgozásához.

Fejezetek

Költségvetési változások és közpolitikai kiadások

Szerző: Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont; Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont)

Megfizethető-e a lakhatás?

Szerző: Pósfai Zsuzsanna (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont)

Befektetési célú lakásvásárlás és a lakhatás financializációja

Szerző: Tóth Kinga (Közpolitikai elemző)

Energiaszegénység

Készítette: Feldmár Nóra (Habitat for Humanity Magyarország)

Fogyatékos emberek lakhatási helyzete – Akadálymentesség a fővárosban és azon kívül

Szerző: Kovács Vera (Utcáról Lakásba! Egyesület)

Adattár

Készítette: Feldmár Nóra és Gosztonyi Ákos (Habitat for Humanity Magyarország)