Mit jelent az energiaszegénység?
Mindennapi életünk alapvető feltétele az otthonunkban felhasznált energia: ez biztosítja a világítás, a fűtés, a főzés, valamint számos berendezés és használati tárgy működését. Aki nem engedheti meg magának, hogy elegendő energiához jusson, hátrányt szenved az élet egyéb területein.
Egy háztartást akkor nevezünk energiaszegénynek, ha az nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, amely a tisztességes életminőséghez szükséges. A szegényebb háztartásokban élők tipikusan rosszabb állapotú, több energiát igénylő ingatlanokban laknak, és nincs megfelelő anyagi hátterük, hogy ezen változtassanak. Ezért az energiaszegénység ördögi körének megtöréséhez külső támogatásra van szükség.
Magyarországon jelenleg nincs hivatalos definíciója és mérőszáma az energiaszegénységnek. Mivel a különböző országok adottságai és az elérhető adatok is nagyon eltérőek, az Európai Unió arra ösztönzi a tagállamokat, hogy helyi szinten határozzák meg és mérjék ezt a jelenséget. Az energiaszegénységgel kapcsolatos ambíciókat a Nemzeti Energia- és Klímatervben (NEKT) kell feltüntetni, azonban jelenleg a magyarországi NEKT-ben nem szerepelnek konkrét vállalások ezzel kapcsolatban.
Az energiaszegénység legfőbb befolyásoló tényezői a háztartások jövedelme, az energiahordozók ára, valamint a lakások típusa, állapota, felszereltsége és energiahatékonysági jellemzői. Mértékét különböző szempontok és indikátorok mentén lehet meghatározni, de elmondhatjuk, hogy Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka biztosan érintett.
A legsérülékenyebb csoportok az egyedülálló idősek, a munkanélküli emberek, a nagycsaládosok és az egyszülős családok. Mivel a vidéki, főleg kistelepülések gazdaságilag hátrányos helyzetben vannak, és a családi házak átlagosan nagyobbak, mint a társasházak lakásai – magasabb rezsit eredményezve –, az energiaszegénység itt kiemelten jelentkezik.
Háztartások energiafelhasználása
A magyarországi lakásállomány túlnyomórészt elavult, azaz a lakóépületek tipikusan rossz energiahatékonyságúak, ami magas rezsiköltségekkel, széndioxid- és légszennyezéssel jár. A legelterjedtebb lakástípus – majdnem minden ötödik lakóépület – az 1960-as, 1980-as években épült, a köznyelvben „Kádár-kockaként” ismert családi ház. Egy ilyen hőszigetelés nélküli épület kifűtése akár kétszer annyi energiát igényel négyzetméterenként, mint egy tipikus panellakásé, és négyszer annyit, mint egy 2000-es években épült (hőszigetelt) társasházé.
Az országos energiafelhasználás 30 százalékát teszi ki a háztartások fogyasztása. Ennek majdnem háromnegyede a lakóterek fűtésére szolgál. A legelterjedtebb energiahordozó 2019-ben a gáz, míg a szilárdtüzelés (például fa, szén, brikett) áll a második helyen, a harmadik a városokra jellemző távhő. A legalsó jövedelmi ötödben a háztartások csaknem 40 százaléka fűt kizárólag szilárd tüzelővel, míg a legfelső ötödben ez csak 9 százalék. Azaz a fatüzelés elsősorban a szegényebb rétegek energiahordozója, szemben a gázfűtéssel.
A korszerűtlen kályhák és az épületek rossz hőszigetelése miatt a lakossági szilárdtüzelés az egyik legfőbb oka a magyarországi légszennyezettségnek. Az egészségre súlyosan káros PM2,5 szállópor kibocsátásának több mint 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős Magyarországon – az EU-átlag 41 százalék; az egy főre eső átlagos szállópor-kibocsátás pedig a magyarországinak kevesebb, mint harmada (Eurostat). A magas légszennyezettség miatt több mint tíz éve folytat kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen az Európai Unió.
Megfizethetőség
A lakhatási válság szoros összefüggésben van az energiaszegénységgel. A magánlakások nagy aránya miatt a háztartások átlagosan a lakásfenntartási költségeik csaknem 60 százalékát fordítják energiára. Minél alacsonyabb a jövedelme egy háztartásnak, annál valószínűbb, hogy jövedelmének nagyobb hányadát fogja energiára költeni, mint egy jobb módú család. 2015-ben a háztartások 9 százaléka költötte jövedelmének több, mint 25 százalékát energiára; többségüket súlyosan érinti az energiaszegénység. Szintén kiemelten kitettek azok, akik alacsony jövedelmük nagyon kis részét költik energiára, mivel a nem elegendő fűtés, melegvíz és áramfogyasztás károsan hat az egészségre és a közérzetre.
Az energiakiadásokat természetesen csak korlátozott mértékig lehet visszafogni, és amennyiben egy háztartás jövedelme nem elegendő, vagy egyéb váratlan kiadások jelentkeznek, tartozást kezdenek felhalmozni a szolgáltatóknál. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nyilvántartása szerint jelenleg hozzávetőlegesen 500 ezer fogyasztónak van 60 napon túli befizetési hátraléka.
A háztartások energiakiadásait jelentősen befolyásolja az energiahordozók ára. A rendszerváltást követően aránytalanul nagy mértékben nőttek a lakossági gáz- és villamosenergia árak a jövedelmekhez, illetve a többi árucikkhez, szolgáltatáshoz képest. Ezt a folyamatot fordította meg a rezsicsökkentés bevezetése 2013 és 2015 között, amióta az árak változatlanok. Ezzel egyidejűleg a tűzifa ára folyamatosan növekszik, 2016 óta felgyorsult mértékben. Az alacsony jövedelmű családok –tipikusan rossz energiahatékonyságú lakásuk ellenére is – kevesebb pénzt költenek energiára, mint a jobb módúak, így kevésbé érintette őket a rezsicsökkentés, míg a tűzifa drágulása elsősorban ezt a réteget sújtja.
Jelenlegi támogatások
Védendő fogyasztói státusz
Közüzemi hátralékok esetén – bizonyos rászorultsági feltételeknek megfelelése mellett – igényelhető a védendő fogyasztói státusz. Ez haladékot és részletfizetési lehetőséget nyújt a tartozás törlesztéséhez, azonban kedvezményt, egyéb támogatást nem biztosít. A törlesztés és a jövőbeli tartozások elkerülése céljából a szolgáltatók gyakran előrefizetős mérőórákat („kártyás órákat”) telepíthetnek, melyek előnyeik mellett növelhetik is a fogyasztók sérülékenységét. Amennyiben egy háztartásnak nincs módja feltölteni az egyenlegét, gyakorlatilag megszűnik a hozzáférése a hálózathoz.
Rezsicsökkentés
A 2013-ban érvénybe lépett rezsicsökkentés három lépésben, szociális helyzettől függetlenül, egységes arányban csökkentette a lakossági energiaárakat. Míg a NEKT-ben ez az egyik fő energiaszegénységi intézkedésként jelenik meg az állam részéről, a korábban említett okok miatt nem nevezhető hatásos beavatkozásnak. Ráadásul 2015-ben megszűnt a központi lakásfenntartási támogatás, amely a rezsicsökkentéssel ellentétben szociálisan célzott volt.
Szociális célú tüzelőanyag támogatás
A szociális tüzelőanyag-támogatási programba az 5 ezer főnél alacsonyabb lakosságszámú települések önkormányzatai pályázhatnak, az így elnyert összegből pedig fűtőanyagot vásárolnak, amelyet helyileg meghatározott feltételek szerint osztanak szét a rászoruló háztartások között. 2018 óta a program kerete elérte az 5 milliárd forintot. Az elosztás méltányos módja – mind országos, mind helyi szinten – megkérdőjelezhető (Bajomi/Habitat 2018) . Szintén aggasztó, hogy 2014 óta a tűzifán kívül barnakőszénre is lehet fordítani ezt a forrást. Ez azért probléma, mert a szénféleségek a legszennyezőbb és a leginkább egészségkárosító fűtőanyagok – főleg szűrőkkel nem rendelkező kályhában elégetve. Kezdetben 84 önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel, 2019-ben viszont már 252-re nőtt a számuk; ezek a támogatások mindössze fél milliárdot tesznek ki az összes támogatásból (Átlátszó 2020).
Otthon Melege Program
A 2014-ben indult Otthon Melege Program pályázat útján nyújtott állami támogatást a lakossági energetikai felújításokhoz, elsősorban, hogy a lakóépületek, a háztartások energiahatékonyságát javítsák. 2014 és 2017 között a lakások kevesebb mint 1 százalékán – 27 ezer lakáson – hajtottak végre energiahatékonyságot javító beruházást. Ide tartozik az épületek energetikai felújítása, a nyílászárók cseréje vagy a fűtéskorszerűsítés. Mivel ezekhez a támogatásokhoz előfinanszírozásra és jelentős önrészre volt szükség, az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások nem tudtak részt venni a programban. 2020-ban még nem jelent meg pályázati kiírás, a jövőbeli lehetőségekről pedig nem érhető el információ (Forrás).
Javaslatok
Központi lakhatási támogatás visszaállítása: Újra jöjjön létre egy központi normatív lakásfenntartási támogatás, amely a háztartások jövedelmi helyzete és lakásfenntartási költségei alapján nyújt segítséget a rászoruló háztartásoknak.
„Progresszív” energiaárak bevezetése: A jelenlegi rezsicsökkentés helyett a háztartási energiaárak fogyasztási mérték szerinti sávos árazását javasoljuk. Ebben a legolcsóbb – vagy ingyenes – sáv biztosítsa a legalapvetőbb energiaszükségletek (például a világítás) kielégítését, a középső sáv(ok) a piaci árnak megfelelően legyenek beárazva, a legdrágább sáv pedig a túlfogyasztásból származó energiafelhasználást sújtsa többletköltséggel. Így finanszírozható az alsó sáv támogatása, ugyanakkor növekedne az energiahatékonysági felújításokra való hajlandóság azok körében, akik külső támogatás nélkül is megengedhetik ezt a befektetést.
Célzott lakásfelújítási támogatások: Hosszútávú, kiszámítható és differenciált lakossági energetikai felújítási programokra van szükség. Az európai uniós klímacélok eléréséhez jelentősen csökkenteni kell a lakóépületek energiafelhasználását, és növelni a tiszta energiához való hozzáférést, melyhez ráadásul várhatóan nagyszabású támogatási keretet fog biztosítani az Európai Unió a következő költségvetési ciklusban. A jelenleg is folyó pénzügyi tervezések kiemelt szempontja az „igazságos átmenet”, mely azt is jelenti, hogy biztosítani kell a rászoruló rétegek hozzáférését a korszerűbb, környezetkímélőbb megoldásokhoz. A következő ciklusban kiírt Operatív Programoknak tartalmazniuk kell olyan támogatási elemeket, amelyek az elavult ingatlanokban élő alsó jövedelmi rétegeket célozzák. Ebbe tartoznak a vissza nem térítendő támogatások, kamatmentes hitelek, és az optimalizált önerő és előfinanszírozási konstrukciók.
Szociális tüzelőanyag-támogatás: A támogatás központi és helyi elosztási szabályait összhangba kell hozni. A szilárd tüzelőanyag-támogatásra rászorulók körét kívánatos volna központilag meghatározni, és a rászorultsági elveket erősebben érvényesíteni. Az önkormányzatok elsősorban a támogatás szétosztásáért és az elosztás korrigálásáértlegyenek felelősek. Szükséges továbbá bevezetni a tüzelő minőségére vonatkozó szabályozást: a kiosztott fa nedvességtartalmát maximum 25 százalékban limitálni, illetve a széntermékekre való pályázás lehetőségét megszüntetni. A támogatási keretnek ki kell terjednie a tüzelő szállítási költségeire, hogy ez ne az önkormányzatot terhelje.
Fűtéskorszerűsítés: A lakóépületek teljeskörű energetikai felújításán kívül a lakások fűtéskorszerűsítését kiemelten támogatni kell, legfőképp a szilárdtüzelésű kályhák lecserélését. 2022-ben az EU Ecodesign (EU) szabályozásának keretében a legmagasabb légszennyezést okozó – és egyben a legmegfizethetőbb – tüzelőberendezéseket kivonják a piaci forgalomból. Ahhoz, hogy ez az elsősorban a legszegényebbeket sújtó intézkedés ne okozzon súlyosan káros következményeket, nagyszabású kályha- és kéménycsere programra van szükség.