Az elmúlt években kialakult energiaválság a megfizethető lakhatás központi tényezőjévé vált Európa-szerte, ami a fosszilis energia-függőség és klímaválság problémáit is előtérbe helyezte. A legtöbb uniós ország állami beavatkozásokkal igyekezett a lakossági energiaárakat mérsékelni, Magyarországon azonban épp az ellenkező hatást váltotta ki. Megingatta a korábban kikezdhetetlennek tűnő rezsicsökkentés intézményét, amely 2013-as bevezetése óta először kényszerült lényeges átalakításra: 2022-ben sor került a lakossági energiaárak részleges megemelésére. A rezsicsökkentés reformja rávilágított arra is, hogy a hazai lakóépületek jelentős része rossz állapotban van, sok energiát fogyaszt, így a lakosság többsége ki van szolgáltatva az energiaár-változásoknak, és nincs felkészülve arra, hogy ellenálljon vagy alkalmazkodjon egy hasonló energiaválsághoz.

A 2023-as és a ‘24-es központi költségvetés lakhatási célú kiadásainak kétharmadát a „lakossági rezsivédelem” finanszírozása teszi ki. Az energiaválság miatt a rezsicsökkentés – még annak hirtelen korlátozása után is – hatalmas terhet jelent a költségvetésnek, ami hosszú távon nem fenntartható. Míg a szociális védőhálón egyre több ember hullik ki és válik bizonytalanná a lakhatása, az energia megfizethetősége egyre több gondot fog okozni a jövőben. Ha továbbra sem kapnak célzott támogatást azok, akik igazán rászorulnak, és a közpénzek túlnyomó része a jobb módú családokat támogatja, sokan fognak még kritikusabb helyzetbe kerülni, ráadásul kitettek maradnak az energiaárak – és a rezsicsökkentés – további lehetséges változásainak. Ennek ellenére továbbra sem látszik, hogy a hazai szakpolitika a hosszútávon egyetlen észszerű megoldásban, az épületek energiaigényének csökkentésében gondolkodna, és a lakosság ezirányú támogatását tervezné.

Energiapazarló épületeink – egy elvesztegetett évtized

A lakáskörülmények alapvetően befolyásolják az életminőséget, ezért a leromlott épületek szakszerű korszerűsítése átfogó segítséget jelentene rengeteg háztartás számára. Emellett nemzetgazdasági szempontból is kiemelkedő jelentősége van a minőségi lakhatásnak, többek között egészségügyi, munkaerő-piaci, környezetvédelmi vonatkozásai miatt. A lakóépületek energiahatékonyságának gondosan megtervezett és kivitelezett növelése nem csak a klímavédelmi törekvéseknek és az energiafüggőség csökkentésének, hanem az energiaszegénység valós felszámolásának is záloga.

A hazai lakóingatlanok kétharmada 1980 előtt épült, sokan élnek beázó, penészes, alapvető komfortot nélkülöző lakásokban. Épületeink energetikai szempontból is nagyon rossz állapotban vannak: fajlagosan több mint másfélszer annyi energiát használnak fűtésre, mint az uniós átlag, ezzel a második legrosszabbul teljesítő ország vagyunk. A teljes lakóépület-állomány 56%-a GG vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik (lásd 1. ábra), ezek a korszerű ingatlanoknál több mint két és fél-háromszor annyi energiát használnak. Az épületekben óriási az energiamegtakarítási potenciál, mélyfelújításokukkal akár 60%-kal kevesebb energiát fogyaszthatnánk¹.

Az alacsony jövedelmű háztartások nagyobb része régebben épült, szilárd tüzelőanyaggal fűtött családi házakban él, amelyek környezeti és egészségügyi kockázatokat is jelentenek.

Magyarországon az épületek energiahatékonysági felújítása egy méltatlanul elhanyagolt szakpolitikai terület; az elmúlt évtizedben számos lehetőséget szalasztott el, vagy alig használt ki a kormányzat. Az állami lakáscélú támogatások nem célozzák az energiahatékonyságot, és nem érik el a rászoruló háztartásokat. Az EU-s források (pl. Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, KEHOP Plusz) nincsenek kellő mértékben és módon lakáskorszerűsítésre fordítva. Pedig egy felújítási program az állam számára nem csak kiadást, hanem közvetlen bevételt is jelent adók és járulékok formájában. Ráadásul az alacsony jövedelmű háztartások esetében az energiahatékonysági felújítások támogatásának monetáris haszna akár 2-3-szorosa is lehet, mint a magasabb jövedelműek esetében, a járulékos nemzetgazdasági hasznok miatt.

A 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente 130.000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség, de a jelenlegi tervek szerint csak néhány tízezerre jut támogatás. A stratégiai megalapozás, a hosszú távú vízió és elköteleződés hiányzik a szakpolitikában, ami akadályozza az energiaszegénység felszámolását és a klímavédelmi célok elérését.

Lakossági energiaárak

Az épületek energiahatékonysága mellett az energiaszegénység másik fő tényezője a lakossági energiaárak. Az átlagos lakhatási költségek legnagyobb részét az energiakiadások teszik ki. Ezért nem meglepő, hogy a rezsi témája végigkísérte az elmúlt három évtized közpolitikai vitáit.

A rezsicsökkentés 2013 és 2014 között három lépésben csökkentette a földgáz, az elektromos áram és a távhő árát, összességében 20-25%-kal. A 2014-ben rögzített árak 2022 augusztusáig változatlanok maradtak. A rezsicsökkentés minden fogyasztóra egyformán vonatkozik, függetlenül a jövedelmi vagy egyéb élethelyzettől.

A rezsicsökkentés egyik legfontosabb negatív következménye, hogy egyáltalán nem ösztönöz a fosszilis tüzelőanyagok tudatos és takarékos használatára, sőt, nem kevés esetben akár túlzott fogyasztásra is sarkall. Ennél fogva a lakossági végső energiafogyasztás 2014 óta szinte folyamatosan nőtt; a rezsicsökkentésben érintett villamos energia, földgáz és távhő felhasználása 2014 és 2021 között összesen 34%-kal emelkedett, csak a földgázhasználat pedig 43%-kal. Utóbbi részben abból fakad, hogy a tűzifa-használatról sokan áttértek vezetékes energiára, ugyanakkor a növekedés nagy részét azt tette ki, hogy az emberek kevésbé spóroltak, takarékoskodtak. A megnövekedett fogyasztás miatt azonban klímavédelmi szempontból teljesen fenntarthatatlanná vált a rezsicsökkentés.

A rezsicsökkentés általános energiaszegénység-csökkentő hatása vitathatatlan, hiszen ennek eredményeként a közüzemi számlákkal hátralékos lakosság aránya a rendszer 9 éve alatt folyamatosan és nagyot csökkent. Azonban a legszegényebb, leginkább rászoruló háztartásokat csak minimálisan vagy egyáltalán nem segítette. Ez egyrészt a visszafogott fogyasztásuk, másrészt pedig a tűzifahasználat miatt van így, amely kimaradt az ártámogatásból, és aminek az ára (lásd 3. ábra) – a vezetékes energiával ellentétben – folyamatosan növekedett.

A rezsicsökkentés szabályait 2022. augusztus elsejétől jelentősen átalakították, miután az energiaárak világpiaci ára már hosszú hónapok óta óriásira emelkedett. Tehát egy évtizedes korszak végéhez értünk; az örökké tartó olcsó rezsi illúzióját felváltotta a hirtelen elszálló energiaárak Damoklész kardja.

A rezsicsökkentés-csökkentés bejelentését követő pánikhangulat és kapkodás után a fogyasztók különböző módokon kezdek el alkalmazkodni az új helyzethez. A háztartások lehetőségeikhez mérten, elsősorban gázfogyasztásukat, másodsorban áramfogyasztásukat igyekeztek csökkenteni. A MEKH adatai szerint az árszabályozás bejelentése utáni 12 hónapban a lakosság gázfogyasztása negyedével (kb. 1 milliárd köbméterrel, lsd. 2. ábra), az áramfogyasztása 7%-kal esett vissza az előző évhez képest.

Kiutak a válságból: igazságos rezsi- és lakáskorszerűsítési támogatások

Ahhoz, hogy a lakosság kevésbé legyen kitéve a (sokkszerű) energiaár-változásoknak és rugalmasabban, reziliensebben tudja azokat kezelni, mind egyéni, mind közigazgatási szinteken jelentős lépésekre van szükség. Az energiaárak differenciálatlan alacsonyan tartása nem oldja meg az energiaszegénység problémáját, ha az épületek energiahatékonysága nem javul.

Akár ellentmondásnak tűnhet a klímavédelmi és a szociális szempontoknak egyszerre eleget tenni, azonban össztársadalmi szinten csakis így tudjuk megelőzni a nem kívánatos, akár katasztrofális kimeneteleket. A megfizethető energiának nem kell feltétlenül fosszilis vagy egyéb súlyosan környezetterhelő forrásokból származnia, az épületek energiaigénye is jócskán csökkenthető, valamint az energiapazarlás mérséklésével és az energiaárazás átalakításával egy sokkal igazságosabb és környezetkímélő jövő is elérhető.

Az európai energiaválság, az egekbe szökő energiaárak nagyon világosan rámutattak a rendszer gyenge pontjaira. Ezért a 2050-ig elérendő klímasemlegesség mellett a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa még sürgetőbb prioritásává vált.

Mindkét célt szolgálja az “Irány az 55%!” (Fit for 55)² elnevezésű jogszabályalkotási csomag és folyamat, amelynek keretében 2022 óta több uniós jogszabály módosult, illetve jött létre azért, hogy 2030-ra Európa elérje az 55%-os CO2-kibocsátás csökkentést, és 2050-re a karbonsemlegességet. A csomag egyik legfontosabb fókuszterülete az épületszektor, amely a legnagyobb energiafogyasztó³. Az új, illetve módosult jogszabályok egy része komoly előírásokat tartalmaz az épületek energetikai teljesítményének javítására, és a karbonsemlegesség elérésére.

Azonban a jogszabályokba foglalt néhány új követelmény teljesítése akár az energiaszegénység ⁴ növekedésével is járhat, ezért az EU azt is elvárja, hogy a tagállamok megfelelően kezeljék ezt a kockázatot. Ehhez viszont nem csak követelményeket támasztanak, hanem számos segítséget is nyújtanak a tagállamok számára: intézkedési javaslatokat, technikai támogatást a szükséges jog- és intézményrendszer felállításához, és legfőképpen pénzügyi forrásokat. Tehát, ha a tagállamok komolyan veszik az előírásokat, az energiaszegénység kezelésén keresztül a lakhatás ügye – azon belül a megfizethetőség és a lakásminőség – is jelentős támogatást kaphat.

Az EU-s források és a karbonkvóta bevételek lehetőséget adnak az épületfelújítások finanszírozására, de a hazai szakpolitika egyelőre nem használja ki megfelelően ezt a potenciált. Az Európai Unió a háztartások növekvő energiakiadásait a jövőben az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával kívánja ellensúlyozni, amelyet a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeiből fog finanszírozni. Az Alap pénzügyi forrásait konkrét energiaszegénységi intézkedésekre kell a tagállamoknak fordítani, és fontos kritériuma, hogy szociálisan célzottan kell felhasználni, azaz kizárólag olyan háztartásoknak nyújtható támogatás belőle, akik erre szociálisan rászorulnak. Az Alap pénzügyi kerete felhasználható mind rövid, mind hosszabb távú célokra, a közvetlen rezsitámogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Magyarországon a rendelet szerint 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára; ami nagyságrendekkel meghaladja az elmúlt évek ilyen célú támogatási formáit (ld 4. ábra).

Az elmúlt 7 év lakhatási támogatásai és a Szociális Klímaalap tervezett összege (Ft)

Jegyzetek:

1. A jelentős felújítás során elérendő energetikai követelmény szerinti CC energiaosztály; 9/2023 ÉKM rendelet, az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról.
2. Európai Tanács. Irány az 55%! – Az uniós zöld átállási terv
3. Európai Bizottság. Energy Performance of Buildings Directive
4. Az európai jogban az Irány az 55%! jogalkotási folyamat részeként határozták meg először az energiaszegénység definícióját a 2023-ban módosult Energiahatékonysági Irányelvben. A definíció szerint azok tekinthetők energiaszegénynek, akik nem képesek hozzáférni az alapvető, megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító energiaellátáshoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát. Ezt leginkább három tényező befolyásolja: az alacsony jövedelem, a magas energiaköltségek és az épületek rossz energiahatékonysága.