Tudnivalók az állami normatív lakásfenntartási támogatás megszüntetésével kapcsolatban

A költségvetési törvény elfogadásával az Országgyűlés 2014. december 15-én a normatív lakásfenntartási támogatás 2015. március 1-jével történő megszüntetéséről döntött. Ezen időponton túl az önkormányzatok saját hatáskörükben dönthetik el, folyósítanak-e támogatást a lakhatási problémákkal küzdő háztartásoknak. A 2004-ben bevezetett támogatásban eddig rendszeresen részesülő 454 866 rászoruló háztartás számára ez a kis összegű támogatás is nagy segítséget jelentett aránytalanul nagy lakhatási terheik megfizetésében.

Adatok a lakásfenntartási támogatásról

A támogatás nagy jelentőségű volt, mivel Magyarországon

• 2013-ban a legalsó jövedelmi ötödben a háztartások kiadásainak 28,8%-át tették ki a lakásfenntartás és energia költségei;
• 2013 júniusában 941 ezer fogyasztó volt 30 napnál hosszabb idejű lemaradásban villamosenergia-számlájával, 646 ezer fogyasztó földgáz-számlájával, és 176 ezer felhasználó távhő-számlájával;
• a szegénységi küszöb alatt élők 55,6 %-a rendelkezik rezsi hátralékkal.

A támogatás fő szabályai a következők voltak:

• A rászorulók lakhatási költségeinek bizonyos jövedelemhatár alatt mindenki számára hozzáférhető volt, ezért az állami támogatás nagyon fontos eszköz volt a lakhatási szegénység által leginkább sújtott emberek problémáinak kezelésében.
• Csak a szegény háztartások számára volt hozzáférhető, mivel a hatályos szabályok szerint 2011. szeptember 1-től a nyugdíjminimum 250%-a, azaz 71 250 forint a jogosult háztartások egy főre eső jövedelmének határa alatt lehetett igényelni (a gyakorlatban 60 ezer forint jövedelem felett már nem lehetett igényelni, mivel a támogatás legkisebb folyósítható összege 2500 Ft volt).
• Azok a háztartások részesültek a legmagasabb támogatásban, melyekben az egy főre eső havi jövedelem 14 ezer forint körül vagy az alatt mozgott.
• A támogatásban részesülő háztartások közel felében az egy főre eső havi jövedelme nem érte el a 28 500 forintot.
• Az esetek többségében (61%-ában) a támogatást nem készpénzben folyósították a jogosultaknak, hanem egyenesen a szolgáltatóknak utalták vagy fűtőanyag formájában adták oda, ezért a támogatás megszűnését az esetek többségében a közműszámlák hirtelen megugró összegében fogják a kedvezményezettek érzékelni.
• A lakásfenntartási támogatás összege eddig nagyon alacsony (2013-ban havonta átlagosan 3870 forint) volt. Ez a legszegényebb háztartások lakhatási költségeinek is kevesebb, mint 10%-a, ezért az összeg növelésére lett volna szükség.
• Az utóbbi években az energia- és gázár-támogatások megszűnésével, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás és a szociális segély csökkenésével a támogatás egy egyre növekvő jelentőségű eszköz volt majdnem félmillió háztartás lakhatási problémáinak kezelésében.
• A támogatás 90%-át az állam, 10%-át az önkormányzatok állták.
• A támogatás összegét a háztartás egy főre jutó jövedelme és a háztartás tagjainak száma alapján számolták ki.

Lakhatási költségek és lakásfenntartási támogatás az egyes háztartások költségvetésében

Bemutatunk néhány tipikusnak mondható családot, akik lakásfenntartási támogatásban részesülhettek 2014-ben még. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ez a támogatási forma nem csak a mélyszegénységben élőket segítette. Sok alacsony jövedelmű, de aktívan dolgozó család és kisnyugdíjas is részesült a lakásfenntartási támogatásban.

A támogatás aránya a lakásköltségekben

Például egy közmunkás fizetésből élő család számára a támogatás 8800 Ft-ot jelentett, a lakásköltségeik 65%-át. De egy kétgyermekes alacsony keresetű egyedülálló anyuka számára a 4300 Ft-os támogatás a költségek 15%-át, míg egy kisnyugdíjas számára lakásköltségek akár 20%-át fedezhette a most megszűnő támogatás.

A támogatás megszüntetésének várható következményei

• A lakásfenntartási támogatásról ezentúl az önkormányzat a saját hatáskörében dönt majd, ami a támogatást esetlegessé teszi.
• Habár a kormányzat egy 30 milliárd forintos központi keretből támogatja a kevesebb helyi adóbevétellel rendelkező önkormányzatok szociális segélyezési feladatait, a törvény nem rendelkezik arról, hogy a települések pontosan milyen támogatásra és milyen társadalmi csoportokra célozva költhetik el a keretből kapott támogatást. Ebből kifolyólag előfordulhat, hogy az önkormányzat nem a rászorulókat célozza települési támogatásaival.
• A kialakuló rendszerben a célzottabb önkormányzati segélyezés ellen hat, hogy az egyes önkormányzatok segélyezési gyakorlatában mutatkozó jelentős különbségek visszaéléseket indíthatnak el, ösztönzést adva a korábbi támogatásuktól eleső szegényeknek a bőkezűbben segélyező önkormányzatoknál való lakcímbejelentéshez. Jelentős különbségek megléte esetén akár külön üzletág épülhet a bőkezűbb önkormányzatok lakcímeinek árusítására, egyes önkormányzatok pedig a szabad mozgást szűkítő rendeletek elfogadásával vagy a települési támogatásaik csökkentésével reagálhatnak a folyamatra.
• Az önkormányzat által opcionálisan nyújtható segély még jobban növeli az önkormányzatok érdekeltségét a szegénység területükről való kiszorításában, ezzel is fokozva a szegregációt.
• A segélyezés helyi hatáskörbe utalásával a rászorulókat kiszolgáltatja a helyi hatalmi viszonyoknak, önkényeskedésnek.  Mivel korábban a támogatás összegének növelésére lett volna szükség, a megszüntetéssel a túlnyomó többségben saját tulajdonú lakásban élő lakosságnak még nehezebb lesz lakását fenntartania és működő szociális bérlakás-rendszer hiánya miatt egyre több családot veszélyeztethet a kilakoltatás.
• A kilakoltatás esélyét lényegesen megnöveli az adósságkezelési szolgáltatás megszüntetése (2013-ban 8166 személy vette igénybe a támogatást adósságcsökkentési támogatással együttesen).
• A rendszeres szociális segély megszüntetésével a legkiszolgáltatottabb emberek terhei nőnek, több segélyforma egyidejű megszüntetése előreláthatatlan negatív következményekkel járhat. 

A megszüntetés indokolatlansága

A lakásfenntartási és adósságkezelési támogatás 2012-ben 23,6 milliárddal, 2013-ban 20 milliárddal terhelte meg az állami költségvetést, mely tétel a költségvetésben a támogatás jelentőségéhez képest elenyésző.  

• A legalacsonyabb jövedelmű háztartások esetében a rezsicsökkentés sem mérsékelte a lakhatási költségeket olyan mértékben, hogy az indokolná a támogatás megszüntetését. A legalsó jövedelmi ötödben csak kis mértékben jelentkezett a rezsicsökkentés hatása, körükben átlagosan 1925 forint (egy főre vetítve 506 forint) volt a havi megtakarítás. A fával fűtő háztartásokat különösen kis mértékben érte el.
• A közmunka jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy helyettesítse a lakhatási támogatást. Bár az elérhető jövedelem magasabb, mint a bérpótló juttatás címén segélyként igényelhető összeg. De a közmunkások folyamatos foglalkoztatása nem biztosított, így a közmunka nem érhető el mindenki számára (pl. az alacsony jövedelmű dolgozók vagy kisnyugdíjasok számára). A közmunkások munkaerő-piaci elhelyezkedési rátája alacsony, ezért az abból származó jövedelem esetleges.

Véleményünk szerint továbbra is szükséges lenne egy koherens lakáspolitika megteremtése, amely érzékeny a szegénységben élők problémáira. A lakásfenntartási támogatás megszüntetése e céllal ellentétes hatást vált ki.

Szükségesnek tartjuk:
• A lakásfenntartási költségek átfogó, szektorsemleges és megfelelő mértékű támogatási rendszerének kialakítását.
• A szociális bérlakás-rendszer, az adósságkezelés és a magáncsőd egymásra épülő rendszerének kiépítését.
• Az önkormányzatok ösztönzését a lakásfenntartási és adósságkezelési támogatások megfelelő szabályozására, számukra források biztosítása a támogatások fedezetére.
• A hátrányos helyzetű településeken a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelés kiemelt támogatását. Források biztosítását e programok fejlesztésére, és finanszírozására.