fbpx

A romák harmada romos lakásokban él

2013. július 04.

cigánytelep_shadow_report.jpgA roma lakosság lakhatási helyzete lényegesen rosszabb, mint az átlag népességé. A roma népesség közel 30 százaléka lakik rossz minőségű (romos) lakásokban, szemben az átlagos népesség 8 százalékával. Többek között ezt állapította meg a Civil szervezetek jelentése a kormányzati romapolitikáról*, melynek lakhatással kapcsolatos fejezeteit a Habitat for Humanity Magyarország készítette. Jelen írásban a civil jelentés számára a szervezet szakemberei által írt, a romák lakhatásával foglalkozó állításokat és javaslatokat mutatjuk be. A teljes jelentés letölthető honlapunkról.

Az Európai Unió Roma Évtized Titkársága civil szervezetek konzorciumát kérte fel, hogy készítsenek jelentést a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia megvalósulásának első évéről, különös tekintettel a romák társadalmi befogadását érintő beavatkozásokra és szakpolitikákra. Kísérleti programként 7 országban (Albánia, Bulgária, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Spanyolország) készült hasonló jelentés. Ezek a riportok nem helyettesíthetik a kormányzati szervek jelentéseit, de helyi, közösségi információkat nyújtanak, és a kormányzati intézkedések valós társadalmi hatásait igyekeznek elemezni. A jelentés részletesen bemutatja a romák helyzetét és a romapolitika alakulását a következő területeken: strukturális feltételek, antidiszkrimináció, oktatás, gyermekjólét, roma gyerekek, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Utóbbi területet a Habitat for Humanity Magyarország elemezte.

A lakhatás, azon belül is a megfizethetőség szempontjából fontos adat, hogy Magyarországon 2011-ben a 15-64 éves romáknak mindössze negyede volt foglalkoztatott. A magyar roma nők foglalkoztatási rátája 13-16%között rekedt meg. Az alkalmi munkavégzés és az informális, rejtett foglalkoztatás aránya rendkívül magas az aktív korú romák között.

Jelentős részben az alacsony foglalkoztatás és jövedelmek miatt a roma népesség lakáshelyzete is lényegesen rosszabb, mint az átlag népességé. A UNDP 2011-es felmérése szerint a roma népesség 29% lakik rossz minőségű (romos) lakásokban vagy telepi körülmények között (szemben a nem roma népesség 8%), 30%-nak nincs hozzáférése jó minőségű, közműves vízellátáshoz. A roma háztartások nagy része fával fűt (81%), míg a nem roma háztartásoknak csupán a fele.

A roma népesség fele (52%) él olyan háztartásban, amelynek elmaradása van valamilyen fizetési kötelezettség terén. A lakásköltségek megfizethetősége jelentősen romlott a 2000-es években, a hátralékosok száma jelentősen nőtt, mely probléma a mélyszegénységben élő és roma családokat különösen súlyosan érinti. A legjellemzőbb tartozások a víz és villanyszolgáltatók felé állnak fenn.

Egy 2010-es felmérés adatai szerint 823 településen és 10 fővárosi kerületben, vagyis a települések egynegyed részén összesen 1.633 szegény- és cigánytelep van. A telepeken összesen 280-315 ezer ember él, az ország népességének 3%-a. A telepek 16%-ban nincs vezetékes vízellátás, 77 telepen nincs még közkifolyó sem. Ugyanakkor fontos jelzésértéke van a telepprogramokkal foglalkozó döntéshozók felé, hogy a roma népesség 84% a társadalmilag vegyes összetételű lakókörnyezetet preferálja a szegregált lakókörnyezettel szemben.

Emellett komoly probléma, hogy a szűk bérlakás szektor (ezen belül is a szociális bérlakás) a tulajdonosi szektorba, valamint rossz elhelyezkedésű és minőségű lakásokba kényszeríti az alacsony jövedelműeket, köztük a mélyszegénységben élő és roma családok jelentős részét. Az önkormányzati bérlakásszektoron belül még magasabb a rossz minőségű lakások aránya, továbbá a bérlakás állományon belül is megjelenik a szegregáció problémája.

A szemmel látható problémák ellenére a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia nem fogalmaz meg olyan intézkedéseket, melyek rendszerszerűen képesek lennének kezelni a lakhatási kirekesztettség problémáit és az azok kialakulásához vezető okokat.

A jelentésbe foglalt javaslatok elsődlegesen azt célozzák, hogy (i) a kormányzat alakítson ki egy koherens szociális lakáspolitikai stratégiát, mely célcsoportok szerint meghatározza a legfőbb lakhatási problémákat, valamint (ii) megfelelő forrás hozzárendeléssel releváns intézkedési tervet dolgozzon ki.

Legfőbb javaslataink:

  • A lakásfenntartási támogatás összegének növelése és az adósságkezelési támogatás kiterjesztése minden településre, illetve a támogatás feltételrendszerének a kiigazítása szükséges a mélyszegénységben élők, köztük is roma háztartások lakásköltségekkel való eladósodásának kezelése érdekében.
  • A szociális bérlakás állomány növelése elengedhetetlen, ennek hatékony módja lehet a magánbérlakások bevonása.
  • A területfejlesztési politikában erősíteni kell az esélyegyenlőségi politika érvényesíthetőségét és számonkérhetőségét, illetve az érintettekkel valódi partnerségekben kell a kialakítani és megvalósítani az esélyegyenlőségi tervezést és a fejlesztéseket.
  • A telepeket és szegregátumokat célzó konkrét programok esetében elsődleges céllá kell tenni a telepfelszámolást és a lakhatási mobilizációt. Még az alapvetően rehabilitációs célú projektek esetében is e célt kell elsődlegessé tenni, emellett biztosítani kell a programok valódi komplexitását az eredmények fenntarthatóságának érdekében.

 Koltai Luca

A jelentést a következő civil szervezetekből álló konzorcium készítette: Partners Hungary Alapítvány (főpályázó), Autonómia Alapítvány, Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, Habitat for Humanity Magyarország, Magyar Helsinki Bizottság, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség – „Női Érdek”, Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége, Romaversitas Alapítvány, Városkutatás Kft.

A jelentés szerzői: Balogh Lídia, Berki Judit, Daróczi Gábor, Ivány Borbála, Kóczé Angéla, Moldova Zsófia Novoszádek Nóra, Farkas Zsombor, Koltai Luca, Kóródi Miklós, Kőszeghy Lea, Somogyi Eszter, Szendrey Orsolya, Teller Nóra, Wagner János

Kapcsolódó cikkek