A lakhatási szegénység helyzete 2012-ben

A Habitat for Humanity Magyarország második alkalommal állította össze éves jelentését a lakhatási szegénység magyarországi helyzetéről. A jelentés továbbra sem fest rózsás képet a szegénységben élők lakáshelyzetéről. A legfontosabb problémákat és az enyhítésükre szolgáló javaslatainkat a blog olvasói számára is összefoglaltuk.

A 2008-ban kezdődött gazdasági válság után 2012-ben sem indult be a gazdasági növekedés. A szegénység és a jövedelemkülönbségek tovább nőttek, hazánk lakosságának 17%-a, 1 700 000 ember él szegénységben (300 000 emberrel többen mint 2009-ben), a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyében élők aránya 31%. Vagyis több mint 3 000 000 embert veszélyeztet az elszegényedés.

2011-ben összesen 4,39 millió lakást vett nyilvántartásba a Népszámlálás. A lakások legnagyobb részében a tulajdonosok laknak (89%-ukban, Magyarországot etéren csak Litvánia és Románia előzik meg). A nem-lakott lakások száma 477 ezer volt. Az üres lakások száma tíz év alatt 8%-ról közel 11%-ra nőtt. Nagyon alacsony viszont a szociális bérlakások aránya, az összes lakás kevesebb, mint 3%-a, vagyis hazánkban – miközben becsléseink szerint akár 300 000 embernek is szüksége lehet megfizethető bérlakásra – majd félmillió lakás áll üresen, közülük több mint tízezer önkormányzati tulajdonban van.

A lakások minősége javult, de még mindig 200 ezer komfort nélküli vagy szükséglakás van Magyarországon, ugyanennyiben nincs vízöblítéses WC, és közel 900 ezer lakás nincs csatornahálózatra kötve. A lakások 70%-a energiahatékonysági szempontból elavult, így az ott lakók rezsi költségei is magasabbak.

A lakhatási költségek egyre nagyobb terhet jelentenek a családoknak. A lakhatási költségek háztartások kiadásain belüli aránya 23%-ról 27%-ra növekedett, az alacsonyabb jövedelműek körében ezek az arányok még rosszabbul alakulnak. A magyar családok közel egyharmadának gondot okoz a lakhatás megfizetése.

A szegénység növekedésével a fűtés nehézsége is egyre nagyobb kört érint. Míg 2009-ben a lakosság 20%-a nem volt képes megfelelően fűteni a lakását, addig 2012-ben már 27%-uk.

A lakhatás biztonsága az elmúlt évtizedben vált az egyik legfontosabb problémává. A 2008 utáni válság következtében kialakult tömeges hitel-, közös költség-, lakbér- és közműdíj-hátralékok miatt a háztartások egyre nagyobb részében válik a lakhatás bizonytalanná. 2012 novemberére 110 000 család rendelkezett 90 napon túli lakás hitel hátralékkal, további 413 000 rezsi tartozással. A villamos energia szolgáltatásból majd 37 ezer családot, a gázszolgáltatásból több mint 100 ezer családot zártak ki. 2011-ben 39,5 ezer ingatlan árverést tűztek ki, az eljárásoknak csak 20%-a indult banki kezdeményezésre, a többi például közmű vagy telefontartozás miatt. A lakáshitel tartozások miatti kényszerértékesítések 2011 utolsó negyedévében kezdődtek, és 2012 végéig 13 600 lakás kényszerértékesítése történt meg.

A lakhatási szegénységgel kapcsolatos szakpolitika hasonlóan az elmúlt évek társadalompolitikájához a meglévő társadalmi egyenlőtlenségek növelésének irányába hatott. A magasabb jövedelműek számára pozitív (pl. egykulcsos adórendszer, családi adókedvezmény) zajlottak, míg az alacsony jövedelműek számára negatív hatású intézkedések történtek (pl. adójóváírás kivezetése). A lakhatási feladatok több minisztérium hatáskörébe tartoznak, így azok továbbra is szinte átláthatatlanul és koordinálatlanul oszlanak meg a kormányzati struktúrában.

A szakpolitikai intézkedések legfontosabb célcsoportja 2012-ben is a fizetési nehézségekkel küzdő devizahitelesek voltak. Annak ellenére, hogy több százezer család rendelkezik rezsi hátralékkal, tavaly alig 20 000 háztartás vehette igénybe ezt a szolgáltatást, ami az eladósodott családok számához képest elenyésző. A 2012-ben életbe lépett jogszabályi szigorítások következtében akár harmadával is csökkenhetett a kedvezményezettek száma.

A költségvetés és államháztartás lakhatási kiadásai nehezen láthatóak át. A lakás- és lakhatási feladatokhoz kapcsolható teljes kiadás 81%-a (236 milliárd forint) elsősorban a középosztályi programokat támogatta, a lakhatási problémákkal küzdő családokat segítő programok (a lakásfenntartási támogatás, adósságkezelés, hajléktalan programok, hitelhátralékosok stb.) költsége hozzávetőleg 57 milliárd forint, azaz a teljes kiadás ötöde. Míg 116 milliárd forintot költött a kormányzat a legjobb anyagi helyzetben lévő devizahitelesek végtörlesztésére és 80 milliárd forintot a 2000 és 2004 között felvett hitelek kamattámogatásra. A legszegényebbeket támogató lakásfenntartási támogatásra, és adósságcsökkentési támogatásra becslések szerint 30 milliárd forintot, hajléktalan programokra 8,3 milliárdot. Vagyis a lakhatásra fordított költségvetési források első sorban nem a legszegényebb családok támogatásaira mennek.

Véleményünk szerint szükséges:

• Egy koherens lakáspolitika megteremtése, amely érzékeny a szegénységben élők problémáira. Ennek érdekében össze kell hangolni a kormányzati intézkedéseket, tisztázni kell a lakhatási politikák helyét és felelősségi körét a kormányzati struktúrában.
• Meg kell teremteni egy, a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakás szektort. Ebben a bérlakás-építés mellett a meglevő lakásállomány szociális bérlakás-állományba történő bevonásának is szerepet kell szánni.
• A lakhatás megfizethetőségének javítása érdekében a lakhatási támogatások a tulajdoni formát illetően neutrális (így a bérlakásokra és lakástulajdonra egyforma feltételekkel vonatkozó), a jövedelmek és kiadások szempontjából reális támogatási szintű rendszerének kialakítása szükséges.
• A lakásvesztés veszélyébe került családok számára olyan komplex megoldások kidolgozása szükséges, amely segíti a hitel/közműdíj hátralékok törlesztését, és az adósságspirálból kikerülést, hatékony adósságkezeléssel, bizonyos esetekben magáncsőd alkalmazásával.
• Az energiaszegénység csökkentésére komplex szemléletű programot kell kialakítani, amelyben a támogatási rendszer átalakítása mellett az energiafelhasználás hatékonyságát javító beavatkozások, és az energiafelhasználás mennyiségét csökkentő intézkedések is szerepet kell, hogy kapjanak (energia-megtakarítást célzó felújítások, energiatudatosságot növelő képzések).
• A szegénység leszakadó, rossz és drága közlekedési lehetőségekkel rendelkező országrészekre, alacsony szintű városi szolgáltatásokkal rendelkező területekre jellemző, területileg gyakran koncentrált megjelenése ellen határozott beavatkozás szükséges: mobilizálással, a leszakadó területekre célzott, az ott élő alacsony státuszú lakosság problémáit feltáró, ezekre szabott beavatkozásokat tartalmazó programokkal.