“Van egy tervem…”- ha ez lett volna a vezérszólama Martin Luther King 1963-as washingtoni beszédének, valószínű feleakkora hatása sem lett volna, mint annak az elhíresült mondatnak, hogy “Van egy álmom…”
A Habitat álma, hogy minden embernek legyen hozzáférése megfelelő lakhatáshoz. A Habitat álma, hogy minden embernek legyenek elérhető belső és külső erőforrásai ahhoz, hogy ezt megvalósítsa. A Habitat álma, hogy bizonyos külső erőforrásokat biztosítva, a belső erőforrásokat mozgósítva, a közösségek és a családok a saját kezükbe tudják venni a lakhatásuk kérdését.
A HabitatPont egy olyan program, ahol építőanyag adományokat fogadunk és közvetítünk ki mélyszegénységben élő családok számára. Eközben olyan tudást adunk át nekik, melynek segítségével képesek maguk javítani lakhatási körülményeiken. Közösséget építünk, hogy egymással összefogva legyen az ott élőknek elég erejük változtatni a sorsukon.
Kis és nagy álmok megvalósításához nyújt segítséget egy érdekes technika, a Brazíliából hozott Oázis játék. Ezt a módszert tanulmányoztuk Montenegróban néhány hete. Tapasztalatainkat most egy blogbejegyzésben foglaltuk össze.
Az Oázis játék is az álmok erejét lovagolja meg. A módszer az ún. placemaking, vagy az Asset Based Community Development hagyományait követi, mindegyik a közösségekben eleve meglevő potenciálok, erősségek felfedezésével és bevonásával, helyi szükségletek feltárásával és arra gyakorlati válasz nyújtásával javítja a közösségeket életét és hoz létre fenntartható közösségeket. A mottójuk az, hogy “elég mindenünk van ahhoz, hogy nekikezdjünk, nem kell senkire se várnunk.”
Az Oázis játék pár brazil építészhallgatónak a sao-paoloi favelákban végzett munkája során született meg, és azóta a brazíliai ELOS intézet gondozza és terjeszti a módszert, mely egy közösség kollektív álmát valósítja meg, nagyon rövid beavatkozási idő alatt.
2013. október 1. és 11. között Montenegro fővárosának, a 156.000 lakosú Podgoricának (korábban: Titograd) Stara Varos negyedében szervezett a helyi ZID-ADP civil szervezet egy Oázis Játékot, európai civil szervezetek munkatársai, az Európai Önkéntes Szolgálat és helyi önkéntesek és lakosok közreműködésével.
Az alapötlet az, hogy a közösségfejlesztéshez játékos formában állnak hozzá. A legkülönbözőbb hátterű embereket invitálják meg a játékba, az utcagyerekektől kezdve az önkormányzati hivatalnokon át a helyi üzletemberekig. Ez a befogadó hozzáállás sok embert bátorít részvételre, amely során mindenkit arra buzdítanak, hogy mutassák meg egyéni és értékes tehetségüket. Az emberek így vesznek részt a játékban, a szenvedélyük, a képességeik, vagy bármilyen más, bőségesen rendelkezésre álló erőforrásuk felajánlásával és megosztásával. A pénzforgalmat lehetőség szerint elkerüli a Játék, a közösség különleges képességeit és tehetségeit sokkal értékesebbnek tekintik.
Stara Varos Podgorica legöregebb városrésze, még az ottomán időkből, a Ribnica és Morača folyó találkozásánál. A szűk utcákkal átszövött negyedben van két mecset és egy óratorony. A városrész eredetileg alacsony, mediterrán típusú kőházakból állt, ma a városrésznek nincs egységes arculata, romos, lakatlan házak váltakoznak a magas kerítések mögött meghúzódó újépítésű villákkal.
Az Oázis játék 7 alapelvre épít.
1. Appreciative gaze – Az első lépés során felfedezzük a közösség értékeit, szépségeit és az emberi, anyagi és akár intézményi erőforrásait. Nemcsak a szemmel látható, hanem az egyéb érzékszervekkel érzékelhető dolgokat is.
Szagok. Valaki ebédet főz. Az ácsok kalapálnak a mecset melletti ház tetején. Érzem a frissen vágott fenyődeszkák illatát. Milyen hangosak a galambok. Fakerítés, kőkerítés, rozsdás rács az ablakon. Nagyon fúj a szél. George-nak nagyon puha a szakálla. Valaki fát vág. Mennyi farakás és mennyi kőkupac! Milyen szép ez a pet-palackokből készült függő virágtartó! Gránátalmafák és kiwibokrok mindenhol, telis-tele terméssel.
2. Affection – Kapcsolatot teremtünk a szépség mögött megtalálható tehetséggel, az emberekkel, megteremtjük a bizalom alapjait, odaadó figyelemmel hallgatjuk a történeteket, hagyományokat, felfedezzük az emberi és a fizikai csomópontokat.
A virágtartót Milos felesége csinálta, akiről kiderül, hogy designt tanult, a lakásuk tele van a kézműves munkáival, amiket főleg természetes anyagokból készít. Milos, saját állítása szerint 23 különböző szakmához ért. Lányuk a helyi fodrász.
Aco eredetileg villamosmérnök, most a garázsában mészárszéket üzemeltet. Rengeteg szerszámja van, akkor találkozunk vele, amikor épp kerítést hegeszt.
A rövidnadrágos férfi nemrég festette ki a házát, nagyszerűen gitározik, és mindent tud a nemzetközi teniszvilágról.
Bojana és családja már majdnem 100 éve viszi a helyi kocsmát, ami egyben a helyi fociklub drukkereinek a találkozóhelye is.
Fatima valószínű az egyik legszegényebb családanya a környéken, 4 gyereke mellett sok szabadideje nincs, de ő az, aki elsőnek odaadja a szerszámait, és nekünk ad egy csomó raklapot.
3. Dream – Kiderítjük, hogy mi a közösség kollektív vágyálma.
A gyerekek egy kosárpalánkot szeretnének vagy egy focipályát, mert a régit eladta az önkormányzat. De örülnének egy kis szabadtéri konditeremnek is. Vagy bárminek, ahol össze tudnak gyűlni és játszani. A felnőttek szeretnének közvilágítást, mert a sötét utcákon félelmetes este hazamenni. Jó lenne megoldani az utcák egyirányúsítását is, mert a szűk utcákon, ahol még parkolnak is, állandóan ide-oda tolatgatnak az autók, hogy elférjenek egymás mellett. A szemét is nagy probléma, és az is jó lenne, ha a városrész újból a régi egységes városképet mutatná, olyan szép lehetne.
4. Care – Az összegyűjtött álmokból kiválasztja a közösség azt, amit a rendelkezésre álló erőforrások segítségével meg lehet valósítani, és megtervezi, hogy hogyan.
Egész Stara Varost bejárjuk és telerakjuk szórólapokkal és stencilezett felhívásokkal, de a tervezős estére végül – pár asszony kivételével – főleg csak gyerekek jönnek el, de még így is készülnek tervek és születnek jó beszélgetések.
5. Miracle – Ezután történik a csoda: pár nap alatt a közösség és az önkéntesek a felfedezett és összegyűjtött emberi és fizikai erőforrások felhasználásával megvalósítják a közösség álmát.
A torkolatnál található erődítmény sokáig lőporraktárként szolgált, amíg fel nem robbant, azóta a romok között autók parkolnak, éjszakánként pedig a derékig érő fűben droghasználók tanyáznak. Ez lesz a helyszíne annak a kis parknak, amit a közösség kérése alapján megcsinálunk.
Elsőként összeszedjük a szemetet és a droghasználók által otthagyott fecskendőket. A területen rengeteg a kő, ezzel jelöljük ki a park határait, úgy, hogy a parkoló autóknak is maradjon hely. A gyerekek segítenek követ hordani. A füvet Aco vágja le, az villamosmérnökből lett mészáros. Valaki ad egy ócska, lyukas aljú talicskát, azzal szállítjuk a köveket és a szemetet.
Esik az eső. A folyóból kihalásszuk a beledobált autógumikat, és a gyerekeknek sárkányt és ugrálópályát csinálunk belőlük. Az elhagyatott vasúti talpfákkal lekerítjük a kertet, de ezek padként is szolgálnak. Az innen-onnan kapott raklapokból piknikező asztalt csinálunk. Van, aki gyökeres virágokat ad, gumiabroncsból, régi ládákból készített virágládákba ültetjük őket. Borzalmasan esik az eső.
6. Celebration – A megvalósított álmot megünnepeljük.
Az Oázis játék során a hangsúly végig a játékos hozzáálláson van. A megvalósítás során is kapnak szerepjáték kártyákat a résztvevők, hogy pontosan tudják, kinek-mi a dolga. A megvalósított tervet a végén megcsodálják, megünneplik és történeteket mesélnek a megvalósításról. Minden reggel körtánccal kezdődik és este azzal fejeződik be, és ebben elvben részt vesz utcagyerek, önkéntes, hivatalnok, üzletember.
7. Re-evolution – Utolsó lépésként megerősítjük a közösséghez tartozás érzését, és az összegyűjtött álom-listából kiválasztjuk azt, hogy mi legyen a következő, amivel folytatni tudják a megkezdett munkát.
Bár Stara Varos közössége, egyrészt a viszonylagos előkészítetlenség és a rémes időjárás ellenére csak mérsékelten vett részt a megvalósításban (és ebből a szempontból ez az Oázis játék nem érte el a célját), mégis elkezdtek aláírást gyűjteni, hogy az erőd melletti területen legyen közvilágítás – tehát a közösségi öntudat megerősítése és egy kezdődő érdekképviselet megteremtése szempontjából mégis sikeres volt.
Emellett a helyi újság lelkendező hangú cikket jelentetett meg a munkákról.
A közösségfejlesztés, a közösség erőforrásainak felhasználása, és a közösség önérdek-érvényesítő képességének megerősítése az egyik célja a HabitatPont programunknak is. Az elsőként a Pest megyei Bagon, a BAGázs Egyesület segítségével elindított projekt során olcsó építőanyagot, szerszámokat, műszaki felmérést és szaktanácsadást biztosítunk mélyszegénységekben élő családoknak, hogy a maguk erejéből, illetve egymásnak segítve újítsák fel otthonaikat.
Rihay Zsuzsa projektvezető
Olvasnivalók:
Elos Institute: http://institutoelos.org/en/
Asset Based Community Development: http://www.abcdinstitute.org/
Placemaking: http://www.placemakingchicago.com/about/principles.asp
http://www.pps.org/reference/what_is_placemaking/
Egy megvalósult Oasis játék Londonban: http://therealnewham.org/welcome/our-projects/2012-11-08-20-19-01
