Katalin tavasszal szívinfarktuson esett át, melyet a szokásos módon – háló bevezetése a szívartériába – nem tudtak megoperálni, így mellkasát fel kellett nyitni. Hat hetes kezelés után lábadozni „otthonába bocsátották”, ami egy sátrat jelentett a Duna-parton. Itt élt fiával, Gyurival.
Katalin 70 éves nyugdíjas, Gyuri 44 éves. Katalin, 1990-ig a IV. kerületben lakott férjével és fiával. Mikor eladták lakásukat azzal a szándékkal, hogy vidékre költözzenek, Katalin férje váratlanul meghalt.
György édesapja halála után élettársával vidékre költözött, ahol két lányuk született. Ebben az időben György művezetőként dolgozott egy pneumatikai termékeket gyártó cégnél. A gazdasági válság begyűrűzése során elvesztette munkáját és a romló egzisztencia párjával való kapcsolatát is tönkretette. A válást követően Gyuri anyjához, Katalinhoz költözött annak albérletébe, amelyet az eladott ház után kapott pénzből tartottak fenn. A bérlet fenntartásához lakhatási támogatást nem kaptak, így a pénzük hamar elfogyott és el kellett hagyniuk a lakást. Ekkor kezdődött hajléktalan életük.
Sátorban, néha ismerősöknél húzták meg magukat. Attól függően, hogy volt-e Gyurinak alkalmi munkája, albérletben vagy hajléktalanok átmeneti szállóján laktak, ám 2009. óta a Duna parthoz közel egy sátorban éltek. Gyuri a lányaival rendszeresen tartotta a kapcsolatot, de vendégül soha nem láthatták őket a sátorban.
Katalin nyugdíja és fia alkalmi, ám viszonylag stabil munkája lehetővé tette, hogy a Habitat for Humanity Elsőként Lakhatást programjával saját otthonhoz jussanak, amiért szociális bérleti díjat tudnak fizetni . Mindketten nagyon elszántan szerettek volna változtatni az életükön és egy IV. kerületi önkormányzati bérlakás felújítását követően a Katalin és Gyuri a karácsonyt már valódi otthonban tölthették, ahol az unokák is végre meglátogathatják lábadozó nagymamájukat és az édesapjukat.
Add adód 1%-át a Habitatnak, hogy minél több embert segíthessünk méltó otthonhoz!
ADÓSZÁM:18672772-2-42
