Hazánkban a lakáshelyzet válságtünetei több százezer családot érintenek. Több mint 300 ezer családnak lenne szüksége megfizethető bérlakásra, több mint 100 ezer családnál kikapcsoltak valamilyen közművet, több mint 160 ezer családnak van egy évet is meghaladó rezsi vagy lakáshitel tartozása, több tízezer család otthonát jelölték ki kényszerértékesítésre és több tízezer ember él otthon nélkül.
Ma Magyarországon majd 30 ezer ember él hajléktalanként, miközben a hajléktalanellátó-rendszer kb. 10 ezer embernek tud szállást nyújtani. Az ellátórendszerből azonban nagyon sok ember számára nincsen kivezető út. Megfelelő jövedelem híján nem tudnak fenntartani egy piaci albérletet és annyira kevés a szociális bérlakás, ráadásul az egyedülálló hajléktalan emberek ritkán szerepelnek ezek kiemelt célcsoportjai között, hogy szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kiutaljanak számukra ilyen lakást. Vagyis a mai magyar hajléktalanellátó-rendszer elsősorban életet ment – a hajléktalanságból való kijutásra sajnos nem tud megoldást nyújtani.
Az Elsőként Lakhatást (angol nevén Housing First) módszer hangsúlyozza, hogy a rászoruló embereknek elsődleges igénye egy otthon. A Habitat programjának keretében utcán vagy kunyhóban élő emberek közvetlenül szociális bérlakásokba költöznek (az ellátórendszer lépcsőinek bejárása nélkül). A beköltözést megelőzően és azt követően is a programban folyamatos szociális munkával és más segítséggel támogatják a beköltözőket. Az Elsőként Lakhatást megközelítése szerint a biztos, megfizethető lakhatás nemcsak a társadalomba vissza- vagy beilleszkedéshez, hanem az egyéni problémák feldolgozásához és megoldásához is alapvető segítséget nyújt. A lakhatás emellett a teljes jogú társadalmi részvétel alapja is.
A Habitatnál meggyőződésünk, hogy a hajléktalanság problémáinak enyhítésére nem elegendőek a tüneti kezelések. A lakásvesztést, a hajléktalanságot megakadályozó, komplex programokra és országos szintű politikákra lenne szükség. Ugyanakkor a már hajléktalanná vált emberek egy része számára az átmeneti megoldások helyett az önálló lakhatás lehet a megoldás, hisz ez képessé teszi őket az önálló, független életbe való visszatérésre, ösztönzi őket, hogy megteremtsék a lakhatásuk fenntartásához szükséges egzisztenciát.
Az alábbi tanulmányban a Habitat „Elsőként Lakhatást!” program első három évének tapasztalatait mutatják be a programot vizsgáló kutatók. Reméljük, hogy e tapasztalatok segítséget nyújthatnak a döntéshozók és a lakásközpontú programokat megvalósító szakemberek számára.
