Néhány hónappal ezelőtt botlottam bele egy cikkbe, amely a rövid távú (1-2 hetes) nemzetközi önkéntesprogramok* hatékonyságát és őszinteségét kérdőjelezte meg. A cikk olyan nemzetközi önkéntesprogramokról ír, amelyek keretében nyugati (jellemzően észak-amerikai) önkéntesek saját költségükön egy távoli országba utaznak, hogy ott 1-2 hetet önkéntesmunkával töltsenek. A Habitat for Humanity Global Village (“Világfalu”) nevű nemzetközi önkéntesprogramja is ilyen.
Egy ilyen önkéntesprogram koordinátoraként nem csak becsületbeli ügynek éreztem, hogy reagáljak rá, de a tapasztalataim és –a rövid távú önkéntesség mellett szóló– érveim is hangosan kiabáltak a fejemben, és kikívánkoztak. Akkor egy személyes Facebook posztban fogalmaztam meg őket; most, az Önkéntesek Nemzetközi Napján szeretném nagyobb körben is megosztani gondolataimat, és ünnepelni az önkéntességet!
Mélyen hiszek az önkéntességben. Közel 10 éve vezetem a Habitat for Humanity Magyarország önkéntesprogramját, amelyben nemzetközi és hazai önkéntesek vonunk be a munkánkba 1-1 hétre, vagy akár csak 1-1 napra; és magam is rendszeresen végzek önkéntes munkát. Habár az említett cikknek van néhány jogos felvetése, és egy fejlődő ország problémái más árnyalatot adhatnak ezeknek a felvetéseknek, mégis igazságtalannak tartom a szerző általános véleményét. Az önkéntesség értékes és csodálatra méltó dolog – legyen szó mindennapos segítségről, vagy akár csak évi néhány napról. Az alábbi pontokban tehát a cikk pontjaira reagálok.
- HASZNOSSÁG. Az önkéntes tevékenység magától értetődően hasznos kell, hogy legyen. (Ha valamiért mégsem az, akkor a szervezet feladata újragondolni, miben van szüksége önkéntesek segítségére, vagy van-e egyáltalán).
A cikk írója szerint a rövid távú önkéntesprogramok elsősorban az önkéntes számára jelentenek hasznos és fontos élményt. Ez azonban nem így van. Azok a rászoruló emberek, családok, akikkel mi és sok más civil szervezet dolgozik, sokszor szinte csodaként élik meg azt a kedvességet és önzetlen segítséget, amit az önkéntesektől kapnak. Megható látni, ahogy ezek a nehéz sorsú emberek lassan megnyílnak, és újra hinni tudnak a változásban – és önmagukban. Különösen nagy hálával és büszkeséggel tölti el őket, amikor nemzetközi önkéntesekkel dolgoznak együtt, hiszen ők sokszor a fél világot átutazzák, és költségeik kifizetésével anyagi áldozatot is hoznak, hogy segíthessenek egy számukra addig ismeretlen embernek. A támogatottak ezekből az élményekből rengeteg erőt merítenek, és ez gyakran segíti át őket a nehézségeken. Nem lehetünk ezért elég hálásak önkénteseinknek!
(A cikkben említett árvák esetében, akik sokszor kötődési problémákkal küzdenek, ez természetesen sokkal összetettebb kérdés.)
- HATÁS. Egy önkéntesmunkával töltött hét nem fogja egy ország szociális problémáit megoldani – de a támogatott embernek vagy családnak segíthet az egész életét megváltoztatni! Tudom és látom, hogy így van. A Habitat önkéntesei, akik szociális bérlakások felújításában segítenek, egy új kezdet és a biztos háttér lehetőségét teremtik meg a beköltözők számára. Amíg a szervezet szakpolitikai csapata rendszerszintű változásokért dolgozik, hálásak vagyunk, hogy közvetlen segítséget tudunk nyújtani évi 10-15 ember számára. Hiszünk benne, hogy programunk példaértékű lehet a helyi és országos döntéshozók számára.
- ÖNKÉNTES-TURIZMUS (“VOLUNTOURISM”). Erre nem is szeretnék sok szót fecsérelni. Borzasztóan sértőnek tartom a kifejezést, mert kétségbe vonja és becsmérli az önkéntesek segíteni akarását és szándékát – ezt pedig visszautasítom.
- PÉNZ. Nem lenne-e hatékonyabb, ha ahelyett, hogy valaki kifizeti egy nemzetközi önkéntesprogram költségeit, hogy egy távoli országba utazzon és ott segítsen, ugyanazt az összeget adományként közvetlenül a szervezet munkájának támogatására fordítaná? Ezen a kérdésen magam is elgondolkodtam. De várjunk csak… Valóban ”átváltható” ez? Kevesen tehetik meg vagy döntenek úgy, hogy egy tengerentúli nyaralás árának megfelelő összeget adományozzanak. Az utazás és a segítségnyújtás azonban olyan élményt jelent, amire szívesen áldoz az önkéntes. Ebben a képletben pedig mindenki nyer. Ráadásul sok önkéntes, miután megismeri a szervezet munkáját, személyesen megtapasztalja, és életre szóló élményeket szerez, adományozóként támogatja tovább a szervezet munkáját.
- FÜGGÉS. A fejlődő országok nemzetközi forrásoktól való függése a cikk releváns pontja, ami azonban a legtöbb európai ország és szervezet számára nem releváns.
- SZAKKÉPZETT/KÉPZETLEN SEGÍTSÉG. Hát persze, hogy rémes ötlet – ahogy a cikk írja – „hozzá nem értő önkéntesekkel hasonlóan hozzá nem értő felügyelet alatt dolgozni”! Ez azonban nagyon egyszerűen megoldható probléma: a szervezet feladata és kötelessége olyan szakembereket alkalmazni, akiknek a segítségével az önkéntesek biztonságosan és hasznosan végezhetnek munkát. A Habitat építkezésein építésvezető irányításával dolgoznak az önkéntesek. Bizonyos szakterületek esetén (pl. egészségügy) a hozzá nem értés nyilvánvalóan olyan kockázatot jelenthet, ami miatt felelőtlenség is lenne a szervezet részéről önkéntesekkel dolgozni.
- A NYUGATI MEGVÁLTÓ KOMPLEXUS (“WESTERN SAVIOR COMPLEX”). Oké, akkor még egyszer: ne becsméreljük az önkénteseket! A döntő többségük tisztában van a szervezet munkájában betöltött szerepével. Ha pedig az önkéntes nem végez valóban hasznos munkát, az a szervezet felelőssége. A mi feladatunk, hogy olyan munkába vonjuk be őket, amely valós segítséget jelent.
Szívből köszönöm minden önkéntesnek, aki elkötelezett egy számára fontos ügy mellett, és bizalmával és önkéntes munkájával támogatja valamely civil szervezet munkáját!
Írta: Scheili Renáta
