Viszonylag új keletű kifejezés az energiaszegénység, amely egyrészről egy kézenfekvő jelenséget takar, másrészről nagyon is összetett, mivel számos ágazatot érintő tényezői vannak, az energiahatékonyságtól kezdve az állami támogatások rendszerén keresztül az egészségügyi kockázatokig.
Általánosan meghatározva egy háztartást akkor nevezünk energiaszegénynek, ha az nem képes megfizetni a fűtés vagy egyéb alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, mely elegendő egy tisztességes életminőséghez. Ez természetesen sokszor egybeesik a szegénységi mutatókkal; egy alacsony jövedelemből megterhelőbb kifizetni a számlákat, beleértve az energiaszámlákat vagy a fűtéshez szükséges tűzifát. Ezt az összefüggést erősíti, hogy aki szegényebb, nagyobb eséllyel lakik rossz állapotú, magas energiaigényű (hőszigetelés nélküli, rossz nyílászárókkal rendelkező) ingatlanban.

Rossz minőségű épületállomány és támogatások hiánya

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint „a magyar lakásállomány mintegy 80%-a nem felel meg a korszerű funkcionális műszaki, illetve hőtechnika követelményeknek”. A különbségek is szembetűnőek: egy 1945 előtt épült családi ház egy négyzetméterének kifűtéséhez 4,5-szer annyi energia szükséges, mint egy jellemzően magas jövedelműek által lakott, új építésű lakóparki lakás négyzetméteréhez.
Az ország szegényebb fele egyáltalán nem rendelkezik megtakarítással, mely lehetővé tenné, hogy energetikai beruházásokat, felújításokat hajtson végre. Ezen felül előfordulhat, hogy maga a felújítás többe kerülne, mint az ingatlan piaci értéke. Ebből tisztán látszik, hogy nagyszabású állami támogatási rendszerre lenne szükség, hogy ezt a problémát kezelni lehessen.
A rezsicsökkentés – míg rövidtávon csökkentette a háztartások energiakiadásait – egyebek mellett az energiaszegénység szempontjából is egy nagyon megkérdőjelezhető hatékonyságú intézkedés. A magasabb jövedelmű háztartások – az ingatlanok jobb hatékonysága mellett is – többet költenek energiára, mint a szegényebbek, ezért nagyobb mértékű megtakarításban részesülnek.Ezen kívül a szilárd tüzelővel (elsősorban fával) fűtő – túlnyomórészt alacsony jövedelmű – háztartások csak a szociális tűzifaprogram által tudnak támogatáshoz jutni, ami már korántsem olyan egységes, mint a rezsicsökkentés. Egy példa erre: csak az 5.000 fő alatti települések igényelhetik ezt, miközben még Budapesten is számos háztartás használja ezt a fűtési módot. Ráadásul a tűzifa ára az elmúlt években nagymértékben nőtt, míg a gáz és a távhő ára csökkent a rezsicsökkentés óta; 2012 és 2018 között a gáz ára 26%-kal csökkent, míg a tűzifáé 39%-kal nőtt. Tehát a jövedelmen kívül elsősorban a lakás minősége és az energiaszolgáltatások és -hordozók ára határozza meg, hogy mennyire van egy háztartás kitéve az energiaszegénység kockázatának. Ezen felül a földrajzi elhelyezkedés sem mindegy. A helyi gazdasági tényezőkön felül a meglévő infrastruktúra (pl. a gázhálózat kiépítettsége) vagy a természeti erőforrások (pl. erdők) is befolyásolják, hogy milyen lehetőségeink vannak.

Kiket érint az energiaszegénység?

Bizonyos társadalmi csoportok jobban érintettek, mint mások. Ilyenek a szegregátumok lakói, ahol a hiányos infrastruktúra és a házak nagyon alacsony minősége súlyosbítja ezt a problémát is, a társadalmi kirekesztődés egyéb tényezői mellett.
Az Energiaklub egy 2014-es elemzése két különböző definíció szerint vizsgálta az energiaszegény háztartások megoszlását Magyarországon. Az első szerint legnagyobb arányban a 65 év alatti és a 65 év feletti egyszemélyes háztartások voltak érintettek – 22 és 20 százalékuk volt energiaszegény. A második vizsgált definíció szerint a gyermeküket egyedül nevelő szülők voltak a legmagasabb arányban, – 36%-ban – érintett háztartástípus. Ha a nemi megoszlását nézzük ezeknek a háztartástípusoknak, a különbség számottevő: Magyarországon az egyszemélyes háztartások 62%-a, az egyedülálló szülőknek 85%-a nő.  Tehát elmondhatjuk, hogy az energiaszegénységnek van egy erős női arca. A fenti összefüggéseket súlyosbítja a nők alacsonyabb átlagkeresete – 2017-ben hazánkban még mindig 14%-kal kerestek kevesebbet a nők az Eurostat adatai szerint. Ezen felül a nők átlagosan több időt töltenek otthon, ezért ha a lakás fűtése, világítása nem megfelelő, ez jobban érinti őket.

Nem csak a szegény emberek, a környezet is szenved

A szociális és gazdasági tényezőkön kívül a környezetvédelmi és egészségügyi tényezők is fontos összefüggésben vannak az energiaszegénység problémakörével. A rossz hatékonyságú ingatlanok magas fosszilisenergia-fogyasztása, mint például a gáz, áram, rengeteg olyan széndioxid-kibocsátással jár, ami megfelelő energetikai beavatkozásokkal elkerülhető lenne. Ugyan a tűzifa elégetése – a szállításból adódó kibocsátást nem számolva – széndioxid semleges, de mivel maga az üvegházhatású gáz az égetéskor hirtelen kerül a levegőbe, a jelenlegi légköri CO2 koncentrációhoz hozzáadódik, amit egy most elültetett fa csak évtizedek alatt tud megkötni.
Hazánkban az energiaszegénységgel összefüggésben talán leggyakrabban emlegetett probléma a légszennyezés és az ezzel járó egészségügyi kockázatok. Ezt túlnyomó részt a nem megfelelő szilárd tüzelésű háztartási fűtés okozza elsősorban szállópor (PM10 és PM2,5) kibocsátás formájában. A légszennyezettségi mutatók szempontjából Magyarország nagyon rossz helyen áll EU-s és világszinten is – arányaiban majdnem akkora az ez által okozott halálozások száma nálunk, mint Kínában. A szegényebb családok akaratukon kívül egyrészről okozói is ennek a jelenségnek, másrészről nagyobb arányban vannak kitéve ennek a helyi szinten jelentkező légszennyezésnek.
Korunk talán legnagyobb kihívása a klímaváltozás visszaszorítása, melyhez elengedhetetlen a háztartások energiafogyasztásának drasztikus csökkentése. Külön kihívást fog jelenteni, hogy ami eddig a tehetősebbek kiváltsága volt – korszerű, energiahatékony lakások és berendezések – mindenki számára elérhetővé váljon. Ehhez nélkülözhetetlen az energiaszegénység jelenségének megértése, vizsgálata és az ésszerű, megvalósítható megoldások kidolgozása. Sürgősen.

Szerző: Feldmár Nóra, külsős szakértő

Elosztó – Program az energiaszegénység felszámolásáért
Magyarországon százezrek nem képesek megfelelően kifűteni az otthonukat, vagy az eleve alacsony jövedelmük aránytalanul nagy részét energiakiadásaik teszik ki: őket érinti az energiaszegénység. Az energiaszegénységnek számos negatív következménye van, például összefüggésbe hozható a hátralékok felhalmozódásával, és a nem megfelelően fűtött lakások komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet a lakhatási szegénység ezen dimenziójára 2018-ban, a Habitat négy civil partnerével közösen programot indított az energiaszegénység felszámolásáért. A program keretén belül arra kívánunk jó gyakorlatot adni, hogy helyi önkormányzati szinten hogyan lehetne/kellene az energiaszegénység által lefedett összetett társadalmi problémákra szektorokon átívelő komplex megoldásokat kidolgozni. Az „Elosztó” koalícióval két földrajzi egységben, egy dél-dunántúli aprófaluban (Ágon), és egy budapesti kerületben (Kispesten, a XIX. kerületben) tevékenykedünk, célunk, hogy mindkét település számára kidolgozzunk egy jól alkalmazható energiaszegénységi stratégiát.

Felhasznált források:
Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve 2020-ig
KSH – https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qsf003b.html
Energiaszegénység Magyarországon
Mikrocenzus 2016
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_6.pdf
https://www.ksh.hu/interaktiv/eurostat/womenmen/bloc-2d.html?lang=hu