„Ezeknek a családoknak hatalmas dolog, hogy több hónapnyi bizonytalanság után el tudnak indulni az életben. Reményt kapnak, tartoznak valahová, és tudják, hogy visszajöhetnek hozzánk.”

Van egy tanya Budapesttől száz kilométerre. Korábban vendégházként működött, miközben értelmi sérült fiataloknak működtetett önálló életre felkészítő programot – ez a Strázsa Tanya. A Tanyán dolgozók egy része is értelmi sérült fiatal, akik életükben először itt találtak barátokra, munkára és önmagukra. Az ukrán-orosz háború kitörése után viszont a Strázsa működése megváltozott. Most értelmi-, érzék- és mozgásszervi fogyatékossággal élő menekülteknek biztosítanak szállást, teljes ellátást és lehetőséget a továbblépésre.

Januárban, kora reggel érkeztünk a Strázsa Tanyára egy kisteherautónyi adománnyal: háztartási gépek, tisztítószerek, konyhai csomagok, asztalok, székek és jókora adag babaholmi. Németné Horváth Bea, a Strázsa Tanya Szociális Szövetkezet elnöke kávéval fogadott minket, miközben a Tanya dolgozói épp befejezték a tízórait. Minden nap busz viszi és hozza őket, csakúgy, mint az itt élő menekült gyerekeket az iskolába, óvodába.

Bea a férjével, Csabával együtt vezeti a Strázsa Tanyát. 2007-ben vették meg a tanyát családi pihenőhelyként, majd három év múlva a tanyára költöztek, vendégházat építettek és táborokat kezdtek szervezni.

Bea és Csaba, a Strázsa Tanya vezetői adományokról egyeztetnek a Habitat logisztikus munkatársával

„Egy barátnőm elhozta a lovastáborba a húszéves értelmi sérült lányát, aki korábban sosem volt távol a szüleitől. Ez a legtöbb értelmi sérült fiatalra igaz. Örök gyerekek maradnak, ha nem kapnak lehetőséget az önállósodásra” – meséli Bea. Miután Rita részt vett a lovastáborban, sokkal önállóbb lett. Egyedül tusolt és öltözött fel, elkészítette a reggelijét, kitakarította a szobáját. „Ekkor rájöttünk, hogy más értelmi sérült fiataloknál is elérhetnénk ugyanezt a pozitív hatást” – mondta Bea.

A Tanyán elindult a StrázsaPróba nevű program, ahol önálló életre készítettek fel értelmi sérült fiatalokat. Tananyag része volt például, hogy a fiatalok tegyék rendbe a saját szobájukat, egyedül tegyenek fogkrémet a fogkeféjükre, készítsék ki a ruhájukat másnapra. Azt is megtapasztalhatták, mit jelent a munka: lesöpörték a tornácot, ellátták az állatokat, megterítettek az étkezéshez.

Vannak igények, amiket egy tömegszállás nem tud kiszolgálni

Miután megtudták, hogy a háború miatt milyen körülmények közé kerültek a sérült emberek Ukrajnában, Beáék a fogyatékossággal élő menekültek segítését tűzték ki célul. Sokan aluljárókba menekültek gyógyszer, matrac, takaró nélkül, az ápolóik is elhagyták őket.

„A sérültek segítése egy olyan speciális terület, amihez nem mindenki ért. Egy ismerősöm segítségével megtudtam, hogy egy kárpátaljai menekültközpontban volt egy Down-szindrómás kislány, aki nehezen viselte a tömeget. A családot magánszemélyként akartuk befogadni, de míg a leutazást szerveztük, egyre több hívást kaptunk sérült gyermekkel élő családokról, akiknek segítség kellett. Végül tizenhárman jöttek velünk, és a Tanya vendégházában szállásoltuk el őket” – emlékszik vissza Bea. 2022 március végére a Strázsa Tanyán már harminc menekült volt, főleg anyák, sérült gyerekekkel.

Egy Strázsán élő menekült használja a Tanyán kialakított mosodát

A Strázsán jelenleg negyven ember lakik, ami óriási anyagi erőforrást igényel. A sérülteknek speciálisak az igényeik: gondozásra szorulnak, nagy a higiéniai és pelenka-költségük, a legtöbben mentális problémával érkeznek, speciálisan étkeznek stb. A Tanya biztosít minimum napi három étkezést, mosodát, takarítót, gyerekfelügyeletet, buszjáratot az iskolába, óvodába. Igyekeznek fejlesztéseket biztosítani, és hozzásegíteni az önálló élethez is az itt élő menekülteket, akiknek többsége ukrán anyanyelvű. Emiatt a Tanyán részükre magyar nyelvet is oktatnak.

A Strázsán mostanáig mintegy 160 menekült fordult meg (2023 márciusi adat – a szerk.). Van, aki a kezdetek óta itt él, mert nincs hova mennie. Van, akinek hónapokra volt szüksége ahhoz, hogy fizikailag és mentálisan is megerősödjön annyira, hogy tovább tudjon lépni. És van, akinek annyira kiszolgáltatott a helyzete, hogy szó szerint képtelen továbbmenni. Vannak szükségletek, amiket egy tömegszállás nem tud kiszolgálni.

Volt a Strázsán egy fiatal doktornő. Két 3 év alatti gyerekkel érkezett, akik minden alkalommal, amikor repülő ment el a fejük felett, összerezzentek.

„Sosem felejtem el, amikor a gyerekek megkérdezték az anyukájukat, hogy miért jöttek ide, ha itt is vannak repülők. Ők mindig az erdőben sétáltak, mert az állataink közelsége megnyugtatta őket” – emlékszik vissza Bea, majd elmeséli, hogyan segítik a hátrányos helyzetű vagy sérült gyerekek fejlődését, és milyen sikereket értek el, amióta a Tanyán laknak.

A Tanya vezetését segítő Ági bemutatott minket a Tanya összes állatának

Az állatok közelsége megnyugtatja a Tanyán élő gyerekeket

„Egy hatéves Down-szindrómás kislány itt, a Strázsán kezdett el beszélni. A Down Alapítványtól online foglalkozást kapott, a gyógypedagógusunktól egyéni fejlesztést, az óvónőtől egyszemélyes törődést. Ez a kislány, aki Harkivban nem beszélt, elkezdett magyarul mondókázni” – magyarázza Bea, majd mesél a ParaParkról, ami egy speciális, egyedülálló, fejlesztő játszótér akadálymentes eszközökkel a Tanya területén. “Bármely itt élő gyerek nagyon jól tudja használni, és felszabadultan, boldogan tudnak gyerekek lenni. A sérült gyerekek a Strázsán megkapják a szükséges fejlesztést, ami később nem pótolható. Bizonyos életkorban bizonyos agyi folyamatok lezárulnak, és amit addig nem tanultak meg, az örökre elveszett” – mondja Bea.

A Strázsa – nevéhez méltóan – azoknak a családoknak sem engedi el a kezét, akik innen továbblépnek. Egy négygyerekes család, akik kiköltöztek Leányfalura, az együttműködésünk által a Habitat segítségével kaptak mosógépet.

„Ezeknek a menekült családoknak hatalmas dolog, hogy több hónapnyi bizonytalanság után el tudnak indulni az életben. Reményt kapnak, tartoznak valahová, és tudják, hogy visszajöhetnek hozzánk. Úgy érzem, nem ér véget a felelősségünk azzal, hogy ezek a családok elhagyják a Strázsát. Nagyon erős bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk és az itt élő családok között, ezért utólag is mernek és tudnak segítséget kérni. Mi pedig felelősségünknek tartjuk, hogy a bizalmukat megőrizzük és lehetőségeinkhez mérten továbbra is segítsük őket” – zárja a beszélgetést Bea.

—

[Borítókép: Molnár Zsóka // Habitat for Humanity Magyarország]