A Habitat for Humanity Magyarország elemezte egy lehetséges karbonadó hatását, és bevezetésének leghatékonyabb módját
Szerző: Koritár Zsuzsanna (Energiahatékonysági szakértő, Habitat for Humanity Magyarország)
A rezsicsökkentés miatt az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági gáz- és villamosenergia árak. Mégis, a magyar lakosság arányaiban sokkal többet költ energiára, mint az uniós átlag, és ez aránytalanul nagyobb terhet jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára. A klímavédelmi törekvések megvalósításakor – például a karbonadó bevezetésekor – ez még hangsúlyosabb probléma lesz. A Habitat for Humanity Magyarország legfrissebb elemzése rámutat, hogy emiatt a rezsicsökkentés jelenlegi formája – a mindenki számára nyújtott közvetlen energiaár-támogatás – helyett egy igazságosabb rendszerrel járnánk jobban.
A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években; ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ennek érdekében számos olyan jogszabályt – direktívákat és rendeleteket – vizsgálnak felül, módosítanak és alkotnak meg az Unióban, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) és a széndioxid-kibocsátások csökkentését célozzák. Ezek közül azonban néhány új követelmény nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakó háztartásokra.
Ennek az új, bár részeiben még alakuló jogszabályi rendszernek, a „Fit for 55”, magyarul „Irány az 55%!” jogalkotási csomagnak két típusú karbonkibocsátás-csökkentést ösztönző eszköze van: a kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emission Trading System, ETS) és az energiaadó. Az energiaadó az energiafelhasználáson, üzemanyag-fogyasztáson keresztül hat, magasabb árral ösztönözve a kevesebb és fenntarthatóbb energia fogyasztását, hiszen a kisebb fosszilisenergia-fogyasztés kisebb karbonkibocsátással jár. Az ETS ezzel szemben közvetlenül a CO2-kibocsátást árazza be. Az „Irány az 55%!” keretében a közúti közlekedésre és az épületekre is kiterjesztették a kibocsátáskereskedelmi rendszert. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kibocsátások ára meg fog jelenni a háztartások által felhasznált, leginkább fűtési és az egyéni, illetve közösségi közlekedéshez használt energiában, karbonadó formájában. Ez különösen azokra a háztartásokra róhat majd nagy terhet, ahol alacsony a jövedelem, és/vagy a kiadásokhoz képest magas a rezsi. Az energiaköltségek ugyanis nem abszolút értékben, hanem leginkább a nagy energiaigényű, elavult épületállomány és az EU-s összehasonlításban alacsony bérek miatt számítanak magasnak hazánkban. A karbonadó bevezetésével és így a magasabb energiakiadásokkal járó extra terhet mindenképp enyhíteni kell majd, hogy ne szenvedjenek aránytalanul nagy hátrányt az eleve sérülékeny csoportok.
Hasznos lehet a karbonadó
A magyarországi karbonadó lakossági bevezetésének kérdése sok tekintetben nagy vihart kavaró téma. A rezsicsökkentéshez hozzászokott magyar lakosság nehezen fogad el bármilyen energiaár-emelkedést, és vannak olyan háztartások, amelyeknek a rezsicsökkentés valóban biztonságot ad; mások azonban kevésbé vagy egyáltalán nincsenek rászorulva erre a támogatásra. A rendszert mindenképpen szükséges lenne újragondolni, nem csak azért mert évente akár 1-2 ezer milliárd forintjába is kerülhet a költségvetésnek, és az egységesen alkalmazott árplafon előnyeit a magas jövedelmű háztartások élvezik leginkább. Hanem azért is, mert árjelzés nélkül az energiafogyasztás csak növekszik (a lakossági szektorban 2014 óta nagyjából folyamatosan), a szabályozott energiaárak alacsony szintje pedig nem ösztönzi a háztartásokat a fosszilis tüzelőanyagok (pl. gáz) takarékos használatára, és így a kibocsátás sem tud csökkenni.
A klímaválság elkerüléséhez minden lehetséges eszköz megfontolása, és minden szereplő – beleértve a lakosságot is – valamilyen szintű erőfeszítése szükséges. A karbonadót ezért eleve elutasítani nem feltétlenül szerencsés. Tény azonban az is, hogy a magasabb energiaárak sokkal nagyobb terhet rónak bizonyos társadalmi csoportokra, ezért alapvető fontosságú, hogy a zöld átállás méltányos módon történjen, és a rászoruló háztartások támogatása minden esetben biztosított legyen.
Az elmúlt időszakban több hazai és nemzetközi elemzés is foglalkozott a karbonadó és az ETS kiterjesztésének gazdasági és társadalmi hatásaival. A Habitat for Humanity Magyarország egy frissen megjelent nemzetközi kutatás keretében elemezte az itthoni helyzetet, amely a karbonárazás hatásait és annak lehetséges (újra)eloszlását vizsgálta néhány közép-európai országban. A kutatás elsősorban a karbonadó hatásait vizsgálta, de mivel (néhány technikai eltérést leszámítva) az ETS közlekedésre és épületekre való kiterjesztése is hasonló hatásokkal jár, a főbb megállapítások mindkét eszközre vonatkoznak.
A makroszintű modellezés azt vizsgálta, hogy milyen hatása lenne a karbonadó bevezetésének a GDP-re, a foglalkoztatottságra és az energiaimportra. A modellezett forgatókönyvek alapján a karbonadóhoz hat év alatt tudna alkalmazkodni a gazdaság, ami azt jelenti, hogy addig még alacsonyabb, de utána már magasabb GDP-t termelne a karbonadó nélküli forgatókönyvhöz képest. A karbonadó bevezetése hozzájárulhatna a magyar gazdaság fosszilis tüzelőanyagok importjától való függőségének csökkentéséhez is, és a foglalkoztatottságban is csak kis mértékű lenne a csökkenés, amely könnyen ellensúlyozhatóvá válna megfelelő szakpolitikai eszközökkel. Így tehát az intézkedés bevezetésének makro szintű negatív hatásaitól nem kell tartanunk.
De hogyan csökkenthetjük a lakosság terheit a karbonadó bevezetésekor? A kutatás ezt is megvizsgálta.
A kulcs az újraelosztás
Még a makrogazdasági vonatkozásoknál is égetőbb kérdés azonban az intézkedés háztartásokra kifejtett hatása. Ahogy írtuk, a karbonadó bevezetése Magyarországon kényes téma. Egy friss kutatás szerint egy ilyen intézkedésnek – a kormányzati ellenvetések mellett – a társadalmi elfogadottsága is igen alacsony. Ugyanakkor a megfelelő szakpolitikai beavatkozásokkal csökkenthető a háztartásokra háruló teher.
A már említett Habitat-tanulmány ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkozik. A karbonadó valóban növelné a lakossági energiaárakat, de nem egyformán terhelné meg az alacsonyabb és magasabb jövedelmű csoportokat. Az egységes mértékű adó az alacsony jövedelműeket érintené a legrosszabbul (hasonlóan az egységes mértékű rezsicsökkentéshez). Az áremelkedésre ők a már sok esetben eleve elégtelen fogyasztásuk további csökkentésével reagálnának, vagy a jövedelmük még nagyobb arányát fordítanák rezsire. Az intézkedés bevezetése esetén ezeket a negatív hatásokat mindenképpen figyelni és enyhíteni kell. Annak érdekében, hogy ezt az aránytalan terhet elkerüljük, az adóból származó bevételek újraelosztására lenne szükség. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy amennyiben ez a kevésbé tehetőseket célozza, az mind a kibocsátás, mind az energiaszegénység csökkentése szempontjából előnyös lenne, és sokkal erősebb pozitív hatásokkal járna, mint ha egyformán részesülne az elosztásból minden háztartás. A karbonadó bevételeit az alacsonyjövedelmű családokra fordítva jelentősebb mértékben csökkenthetők lennének a magas energiaköltségekkel és a kifűtetlen, egészségtelen lakásokkal kapcsolatos problémák, az ezekkel járó állami – pl. egészségügyi, levegőminőségi – kiadások, és végső soron a karbonkibocsátás is. A tehetősebb háztartások jóléti szintje minimálisan, szinte észrevehetetlenül csökkenne a karbonadó hatására, ugyanakkor a sérülékenyebb csoportokat megóvná a kiszolgáltatott helyzetbe kerüléstől.
Újraelosztási mechanizmus: Szociális Klímaalap
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a karbonadó visszaosztása megtörténne-e, és ha igen, akkor a méltányos átállás szempontjait figyelembe vennék-e hozzá a döntéshozók. Erre jó az a megoldás, amit az Európai Unió a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése kapcsán hozott létre. A háztartások növekvő kiadásainak ellensúlyozását az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával oldaná meg, amelyet az uniós országok a kiterjesztett kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek 25%-ából finanszírozzák. Tehát a bevételek egy részét kötelező lesz az alapon keresztül a meghatározott célokra fordítani: azokat a lakosokat és kisvállalkozásokat kell ebből támogatni, akik különösen ki vannak téve a változásoknak. Az alapnak konkrét intézkedéseket kell finanszíroznia az energiaszegénység kezelésére, mind rövid, mind hosszabb távon, a közvetlen rezsitámogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Az alap pénzügyi forrásaihoz való hozzájárulás és részesedés mértéke tagállamonként eltérő, az adott ország bruttó nemzeti jövedelemindexétől, szén-dioxid-kibocsátásától, illetve a lakosságon belüli rászorulók arányától függően. A tagállamok nettó befizetők vagy nettó kedvezményezettek lesznek, Magyarország az utóbbiak közé tartozik: 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára. Így a kötelezettség teljesítéséhez egyértelmű pénzügyi forrás is érkezik majd hazánk számára az Európai Unióból, amelyet már csak jól kell célozni és felhasználni.
A cikk megjelent a g7.hu gazdasági portálon: https://g7.hu/elet/20231020/dragitja-a-futest-de-kell-e-felni-a-karbonadotol/
A cikk és a kutatás az EUKI projektünk keretében készült.
This project is part of the European Climate Initiative (EUKI) of the German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK).’
