Több állami gigaberuházásról is hallhattunk az elmúlt években, legutóbb a ‘mini-Dubaj’-nak nevezett, Rákosrendezőn tervezett beruházás kavart nagy port a közéletben. Alább a Habitat for Humanity Magyarország álláspontját mutatjuk be a projekt lakhatási hatásáról, és arról, hogy milyen építkezésekre, felújításokra lenne inkább szükség.
Jelentősen meghatározza a magyarországi lakhatási trendeket, hogy egyre többen akarnak a fővárosba, illetve annak agglomerációjába költözni, abban bízva, hogy az ország legdinamikusabban fejlődő területén jobb eséllyel találnak jól fizető állásokat, oktatást, olyan szociális és közösségi ellátásokat, amelyek a perifériákon egyre kevésbé elérhetők. Ugyanakkor a budapesti lakások egyre kevésbé megfizethetők, az új építésű lakások esetében az 1 millió Ft-os négyzetméterárak már szinte átlagosnak minősülnek, akárcsak a több százezer forintos bérleti díjak. Ennek is köszönhető, hogy naponta közel félmillió ember ingázik az agglomeráció településeiről Budapestre, majd vissza. Budapesten évi 40 ezer lakás építésére lenne szükség, ezzel szemben, a népszámlálás adatai alapján 2011 és 2022 között csupán 13 000-rel nőtt a lakott ingatlanok száma. A lakhatással foglalkozó szakemberek többsége szerint egy nagyszabású bérlakásépítési, valamint szociális bérlakásokat biztosító program nélkül a lakhatási szegénység kezelése nem megoldható.
Az utóbbi közel egy évtizedben a kormányzat összekapcsolta a lakhatási, szociálpolitikai és demográfiai céljait és eszköztárát, de ez sem azt eredményezte, hogy az igazán rászoruló, első otthonra váró családok jutottak volna könnyebben lakhatáshoz, sokkal inkább a közép- és felső-középosztálybeli háztartások tudták az új lakások árait bevállalni. A CSOK-ot igénybe vevők kétharmada egy, a korábbinál nagyobb, használt ingatlant tudott megvásárolni a támogatásból. Mindeközben viszont mind az új, mind a használt ingatlanok ára nagymértékben emelkedett a támogatások miatt.
Budapesten az utóbbi évtizedben két olyan rozsdaövezeti felújítási program került legalább részleges kidolgozásra, amely a fenti problémák orvoslását is célul tűzte ki: a Diákváros projekt, illetve a Budapest Parkváros projekt. Előbbi elé a Fudan Egyetem tervei gördítettek akadályt (még ha nem is lehet biztosan tudni, jelenleg mi az egyetem, illetve a Diákváros projekt helyzete, sorsa). Utóbbi keretében a közelmúltban hírhedtté vált Rákosrendező pályaudvar felszámolása, a terület felújítása történne meg, ahol 8-10 ezer új lakás is épülne. Ennek helyén a kormányzat a mini-Dubajként emlegetett iroda és luxusingatlan befektetést preferálja.
Luxuslakások építésével nem lehet a lakhatási problémákat enyhíteni, sőt, nagy valószínűséggel ezek létrejöttével tovább emelkednek majd az ingatlanárak, vagyis a szegénységi olló tovább nyílik. Ezt csak tetézi, hogy a terület jelenlegi tulajdonosa, a MÁV már az ingatlanfejlesztést lehetővé tevő törvény elfogadása előtt elkezdte a területen élő lakosok kiköltöztetését, az ott bérleti joggal rendelkező vállalkozások szerződéseinek felmondását. Sudár Orsolya, zuglói képviselőjelölt adatigénylése alapján a presztízsberuházás érdekében 56 üzlet és 27 lakás bérleti jogát mondta fel a MÁV, a bérlők elhelyezése korántsem mondható megoldottnak – tehát a tervezett fejlesztés a lakhatási szegénységet biztosan nem csökkenti.
Budapestnek nagy szüksége van új lakásokra, a meglévő ingatlanállomány felújítására és korszerűsítésére, valamint a magánszektort és az önkormányzatokat is bevonó bérlakásprogram beindítására. Erre, több lehetséges terület is rendelkezésre áll, de a kormány beruházási tervei és ingatlanfejlesztési politikája megakadályozzák a társadalmilag igazságos, nem kizárólag ingatlanberuházási célokat szolgáló projektek megvalósulását. Ez nem csökkenti, hanem előreláthatóan tovább növeli a már így is jelentős lakhatási válságot.
[Borítókép forrása: 24.hu]
