Budapest, 2022. február 25. – A lakhatási szervezetekből álló Lakhatási Koalíció „Mit kezd a következő kormány a lakhatási válsággal?” címmel szervezett csütörtök este kerekasztal-beszélgetést. Az eseményen bemutatták a decemberben publikált Lakhatási Minimum pontjainak hét témakörre osztott, részletes háttéranyagát. A fő javaslatokkal és intézkedésekkel kapcsolatban az országos listát állító pártok delegált képviselőinek is lehetősége volt kifejteni álláspontjukat. A résztvevő politikusok az esemény végén szavazással jelezték, hogy ezeket a javaslatokat – egyes pontokon való kisebb kiegészítésekkel – kormányra kerülés esetén is tudnák támogatni.
A Lakhatási Minimumot A Város Mindenkié csoport, a Habitat for Humanity Magyarország, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület, az Önállóan lakni, közösségben élni, az Utcajogász Egyesület, az Utcáról Lakásba Egyesület, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont és a Városkutatás Kft. szakértői és aktivistái állították össze, valamint mutatták be. A javaslatcsomag célja, hogy olyan közpolitikai eszközrendszert ajánljon fel a leendő kormánynak, amellyel a lakhatási válságot enyhíteni tudják.
A Lakhatási Minimum egyik alapvetése, hogy a lakhatás alapvető jog, amelyet alkotmányos jogként kellene törvénybe foglalni, majd kikényszeríteni azt. Az államnak biztosítania kell a megfelelő minőségű lakhatást minden állampolgár számára, valamint olyan közpolitikai megoldásokat kell bevezetnie, és azokhoz költségvetési forrásokat rendelnie, amelyek ennek a jognak az érvényesülését lehetővé teszik.
E megoldások közé tartozik például a hajléktalanságból kivezető utak biztosítása; az energiaszegénység felszámolása; a szociális bérlakások számának növelése; valamint az adósságkezelés és a normatív lakhatási támogatás visszavezetése. Emellett a Lakhatási Minimum kiemelt hangsúlyt fektet a bérlakások számának általános növelésére is. Ez a lakásépítések mellett olyan intézkedéseket is magában foglal, mint a magánbérleti piac szabályozása, illetve a lakásügynökségek és a lakásszövetkezetek létrehozásának támogatása. Továbbá a lakásszegénység csökkentése érdekében szükség lenne az olyan, szakmai civil szervezetek által sikeresen működtetett modellek kiterjesztése, mint például a támogatott lakhatás, vagy az Elsőként Lakhatást programok.
A Lakhatási Minimum kidolgozásakor a szerzők szem előtt tartották azt is, hogy az intézkedések jelentős része a költségvetési források átcsoportosításával, valamint a jelenleg nem lakáscélra, vagy nem kellőképpen kihasznált európai uniós támogatások bevonásával megvalósítható legyen.
A javaslatcsomag részletes szakpolitikai háttéranyaga a Lakhatási Minimum honlapján szintén elérhető.
Több meghívott képviselő is említette az esemény során, hogy a szakmai szervezetek egyik legfontosabb követelésével összhangban, a lakhatást legalább államtitkári szintre emelnék, hogy megfelelő képviselete legyen ennek a széles társadalmi rétegeket érintő ügynek.
Az elérhető bérlakásállomány bővítését a résztvevő, országos listát állító pártok képviselői is kiemelt kérdésként kezelték. Z. Kárpát Dániel (Jobbik Magyarországért Mozgalom) rámutatott, hogy több országban is sikeresen működnek a lakástulajdon-központú politikához képest alternatív modellek. Egy olyan, lakásbérlést jobban támogató rendszer, ami nem kizárólag, de részben szociális szempontokat érvényesít, sokak számára elérhetőbbé tenné a megfelelő lakhatást. Hiszékeny Dezső (Magyar Szocialista Párt) korábbi, XIII. kerületben megvalósított programok alapján szintén hangsúlyozta, hogy elválaszthatatlan része a városfejlesztésnek a bérlakásépítés, köztük olyan lakások kialakítása is, amelyek kifejezetten fogyatékos emberek speciális igényeit is kiszolgálják.
A lakásépítési beruházásoknak, Bősz Anett (Demokratikus Koalíció, Liberálisok) szerint, minden ötödik forintja európai uniós forrásokból is finanszírozható lenne. Ilyés Márton (Momentum Mozgalom) pedig felvette, hogy kifejezetten szakmákhoz kötődő bérlakás-támogatások kialakítását is érdemes lenne megfontolni.
Tordai Bence (Párbeszéd Magyarországért) szintén a Lakhatási Minimummal összhangban hangsúlyozta, hogy az állami lakhatási támogatások belső elosztásán mindenképpen szükséges változtatni. Jelenleg tizenegyszeres a nem célzott lakástámogatások aránya a szociálisan célzottakhoz képest. Ezt legalább fele-fele arányra kellene módosítani.
A hajléktalanság megelőzése és csökkentése kapcsán a szociális védőháló visszaszövését Z. Kárpát Dániel is a következő kormányok egyik legfontosabb feladatának tartja. Bősz Anett pedig azokat a „második esély”-jellegű intézményeket és programokat teremtené, illetve erősítené meg, amelyek lehetővé teszik, hogy ne a semmibe zuhanjon valaki, ha esetleg elveszíti a lakhatását, munkáját.
Kanász-Nagy Máté (Lehet Más a Politika) azt is kiemelte, hogy nagyszabású, központi programokra és normatív támogatásokra is szükség van, hogy minél több ember lakhatási helyzete javuljon. Valamint azt is hozzátette, hogy „lakásbombaként ketyeg” a hazai lakásállomány: komoly mennyiségi és minőségi problémákkal kell szembenéznünk. Évente a magyarországi lakások legalább 1 százalékát mindenképpen meg kellene újítani.
Az eseményről készült élő közvetítés két részletben, erre, illetve erre a linkre kattintva visszanézhető.
