Több millió ember él ma Magyarországon lakhatási szegénységben, akik mind különböző jellegű és mértékű nehézségekkel küzdenek, míg elmondható, hogy jelenleg nagyon kevés célzott támogatást nyújt az állam a probléma kezelésére. Ez a rekordmagas infláció és energiaárak ellenére sem változott, és új szociális lakáspolitikai intézkedéseket sem vezettek be. Ráadásul a szociális törvény 2022-es módosításával az állam kijelentette, hogy az emberek iránti gondoskodásban a saját felelősségét minimálisnak ítéli. Ebben a helyzetben az önkormányzatokra és civil szervezetere hárul, hogy betöltsék a keletkező hiányt és – szűkös erőforrásaikhoz mérten – közvetlen segítséget és szolgáltatásokat nyújtsanak a legsérülékenyebb csoportoknak.
A magyar lakóépület-állomány európai szinten is nagyon rossz állapotban van, és az alacsony jövedelmű háztartások lakáskörülményei gyakran lesújtóak; napjainkban is több százezer háztartás él az országban (meleg) víz vagy fürdőszoba nélkül. A legtöbb lakóépület műszaki állagának javításához olyan jelentős felújítási munkálatokra lenne szükség, amire a benne élőknek nincs anyagi lehetősége.
Tehát, a lakhatási szegénységgel foglalkozó civil szervezetek munkája sokszor azokat a réseket próbálja kitölteni, ahova a kormányzati intézkedések és programok nem jutnak el. Állami források híján ezt a hiánypótló munkát a civil szervezetek (és az önkormányzatok is) európai uniós vagy egyéb nem-kormányzati források felhasználásával tudják végezni.
Munkánk során sokszor érzékeljük a jelenlegi lakáspolitika hiányosságaiból (hiányából) fakadó nehézségeket és ellentmondásokat. Tanulmányunkban először röviden bemutatjuk a lakáskörülményeket leginkább befolyásoló tényezőket, majd két programunk tanulságai mentén rávilágítunk a konkrét esetek mögött meghúzódó strukturális és rendszerszintű problémákra.
A TÁMASZ programban főként a rászoruló háztartások magántulajdonú ingatlanai műszaki állapotának és a családok lakáskörülményeinek javításán van a hangsúly, az Újpest Kapuja térségmegújítási és városrehabilitációs projektben pedig elsősorban az önkormányzati bérlakások és lakókörnyezetük fejlesztéséhez kapcsolódó szociális munkán. Továbbá javaslatokat fogalmazunk meg arra nézve, hogy miként lehet a legsérülékenyebb csoportokat hatékonyan támogatni lakhatási helyzetük javításában. Tesszük ezt annak reményében, hogy a jövőben a lakhatási- és energiaszegénység felszámolása méltó helyére kerül az állami közigazgatásban és ehhez mérten megfelelő léptékű, hosszú távon fenntartható programok indulnak.
