Uniós szinten 34 millió polgár él energiaszegénységben. Magyarországon a lakosság 5,2%-a számolt be arról, hogy nehezen tudja otthonát megfelelően felfűteni, melegen tartani. Annak ellenére, hogy 2021-ben az EU-ban a legolcsóbbak a hazai villamosenergia- és gázárak (és a vásárlóerő-egység szerint a hatodik, illetve az ötödik legalacsonyabbak az uniós tagállamok között), a mediánjövedelmek a harmadik legalacsonyabbak az uniós tagállamok között, az energiának az összes kiadáson belüli aránya az egyik legmagasabb volt az EU-ban, és a legszegényebb háztartások energiaköltségeinek aránya Magyarországon 2018-ban majdnem kétszerese volt az uniós átlagnak. Ezért különösen fontos megvizsgálni, hogy egy esetleges karbonadó bevezetése milyen hatással lehet a hazai háztartásokra.
A szén-dioxid-árképzés fő típusai a kibocsátáskereskedelmi rendszerek és a szén-dioxid-adók. Ebben a tanulmányban az utóbbi lehetőséget vizsgáltuk: elemeztük a szén-dioxid-árképzés gazdasági és társadalmi megvalósíthatóságát Magyarországon, szimuláltunk egy stilizált általános szén-dioxid-adót, értékelve annak hatását a gazdaságra és a lakosság jólétére.
Az elemzések keretében makro- (MEMO: MacroEconomic Mitigations Options) és mikrogazdasági (QUADIS) modellezést végeztünk. A makromodell kiszámította, hogy a szén-dioxid-adó 2032-re a páneurópai célkitűzésekkel összhangban álló, 40%-os kibocsátáscsökkentési célt biztosítana. A mikromodell a fogyasztási szokásokat és ezáltal a jóléti nyereségek és veszteségek mintáit írja le az adó bevezetése után. Ugyanakkor elismerjük, hogy a szén-dioxid-adó olyan bevételeket termel, amelyek a társadalom legkevésbé tehetős rétegeinek veszteségeit enyhíthetik.
Az eredmények alapján az alábbi javaslatokat tesszük:
- A bevételeknek a kevésbé tehetőseket célzó újraelosztása kívánatos mind a kibocsátás, mind az energiaszegénység csökkentése szempontjából. A szén-dioxid-árképzés Magyarországon várhatóan viszonylag elhanyagolható veszteségeket okoz a kevésbé tehetős háztartások számára, ha a kormány bármilyen kiegészítő újraelosztási politikát folytat. Mivel például a leggazdagabb háztartások körében nagyon magas a közlekedési üzemanyag-felhasználás, és a közlekedési üzemanyagok rugalmassága nagyon alacsony, a szén-dioxid-adó magas bevételt generálna a közlekedési üzemanyagokból, amelyet nagyvonalúan újra lehetne osztani oly módon, hogy az az alacsonyabb jövedelműek (pl. támogatások formájában) és a környezet (fenntartható tömegközlekedésbe való beruházás) javát is szolgálja.
- A szén-dioxid-adóztatás nem korlátozódhat egyetlen ágazatra (pl. a villamosenergia-ágazatra), és a fogyasztás más kategóriáit nem szabad tökéletesen elkülöníteni és mentesíteni az adóztatás alól. Mikromodellünk eredményei egy szélesebb körű szén-dioxid-árképzési forgatókönyvet tükröznek, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy kiigazítsák kiadási szokásaikat, csökkentve egy adott (pl. a villamosenergia-) csatorna kedvezőtlen kedvezőtlen hatásait.
- A villamos energia árának emelésével működő szén-dioxid-adó regresszív tendenciákat mutat. Ezért a magyar politikai döntéshozóknak ösztönözniük kell a kevésbé szén-dioxid-intenzív villamosenergia-ágazatot, amelyet viszont kevésbé érintene a szén-dioxid árának ingadozása.
- Az energiahatékonysági intézkedésekre – beleértve a lakóépületek mélyreható felújítását is – irányuló nagyszabású beruházási és támogatási programokat kell haladéktalanul bevezetni a szén-dioxid-mentesítés elősegítése érdekében.
