Olyan szép kunyhót még egyik szociális munkás sem látott, mint amilyenben Mariann és János él Budapest egyik külterületén. A pár Elsőként Lakhatást! programunk segítségével, három otthontalanul töltött év után, még a tél beállta előtt önkormányzati bérlakásba fog költözni.
János vidéken egy teljes házat felépített és válása után mindent otthagyott a családnak. Munka reményében költözött a fővárosba és egy társkereső irodán keresztül találkoztak Mariannal. Szép egymásra találás volt, kapcsolatuk nagyon szilárd ma is. Büszkék rá, hogy nincs káros szenvedélyük és igyekeznek úgy élni, mintha nem is kunyhóban lenne az otthonuk.
Válság
János Pesten az építőiparban kezdett dolgozni, de egyre nehezebben bírta a fizikai munkát és egyre kevesebbszer hívták. 2012-ben, amikor már az albérletet sem tudták kifizetni, az utcára kerültek. Hajléktalanná válásuk lelkileg is nagyon megviselte őket, egészségi állapotuk leromlott. Egy nap Mariann észrevette, h Jánossal valami nincs rendben és kihívta a mentőket. De a mentő nem tudott bemenni az erdőbe ahol kunyhójuk áll, így a rosszul levő Jánosnak ki kellett sétálnia az útig, ahol megállt a rohamkocsi. Agyvérzése volt, szerencsére maradandó károsodás nélkül kiheverte.
Remény
A Habitat for Humanity és önkéntesei már elkezdték felújítani azt a X.kerületi bérlakást, ahová Mariannék pár hónap múlva beköltözhetnek. A kőbányai bérlakás felújításokat eredetileg az AVM csoport indította, ezek a lakások pedig az Utcáról Lakásba Egyesület és a Habitat együttműködésében újulnak meg. Mariann is rendszeresen és lelkesen jár az építkezésre segíteni, János szaktudása miatt nagyon hatékony, de alkalmi munkái miatt kevesebbet tud részt venni a munkálatokban. Jelenleg mindketten rendelkeznek rendszeres jövedelemmel (segélyt kapnak 22800 Ft) Úgy gondolják, hogy az alkalmi munkákból és a segélyből képesek lesznek fenntartani egy szociális bérlakást hosszú távon is.
Örömkönnyek
Mariann több egészségügyi problémával küzd, ezért is nagyon várja a beköltözést. Nagy tervei vannak: ha lakcímhez jut és lesz háziorvosa is, el fog menni szakrendelésekre. Álma az, hogy egyszer életében még eljut a Balatonhoz – na nem strandolni, ahhoz ő már öreg – látni a Magyar Tengert.
Jánosnak néhány hete születésnapja volt. Mariann hónapokig spórolt titokban, hogy megvehesse neki a vágyott ajándékot. Jánosnak mindig volt a nyakában egy kicsi feszület nyakláncon. Az erdőben töltött évek alatt volt egy pont, ahol dönteni kellett, hogy esznek, vagy eladják az apró ékszert. János nagy meglepetésére a születésnapi ünnepségén, amit az éppen akkor építkező külföldi önkéntesekkel töltött, Mariann a kezébe adott egy kis csomagot bene egy vékony ezüstláncon függő kereszttel. Az önkéntesek együtt könnyeztek a párral, pedig ők nem is ismerték az ékszer hosszú történetét.
A lakás nem csupán otthont ad számukra: ahogy a felújítás halad, ők is apró lépésekben építik újra az életüket, így szerzik vissza elveszett emlékeiket, és a hitüket egy jobb életben.
