Most, hogy még zajlik Rióban az olimpia, a magyar sajtóban és blogoszférában is több cikk jelent meg arról, hogy mennyire költséges egy ilyen esemény, és mekkora terhet ró a rendező országokra: nem csak most Brazíliában, hanem a korábbi játékokat rendező országok esetében is. A hatalmas költségek és a később kihasználatlan sportlétesítmények mellett probléma, hogy minden alkalommal nagyon sok embert lakoltatnak ki, hogy helyet csináljanak a később csak üresen álló olimpiai létesítményeknek.
A Lakhatáshoz való jog és a Kilakoltatások Központjának (Centre on Housing Rights and Evictions, COHRE) szakértői szerint Pekingben közel másfél millió embert lakoltattak ki a játékok miatt. Londonban is szociális bérlakások lakói veszítették el otthonaikat az „olimpia jegyében”. A kilakoltatások áldozatai általában szegényebb, kiszolgáltatottabb emberek, akik kevésbé tudják felemelni a hangjukat, és lakhatásuk elvesztése után gyakran kilátástalan helyzetbe kerülnek. Nem történt ez másképp Rióban sem. Ráadásul Brazília az olimpia előtt mindössze két évvel egy másik gigantikus sporteseményt, foci világbajnokságot rendezett.
A foci VB nem lendítette fel az országot sem gazdaságilag, sem társadalmilag, nem hagyott hátra mást, mint infrastrukturális problémákat és kilakoltatott emberek tömegeit, ami már egy baljós jel lehetett volna az olimpiára nézve is. A VB kedvéért is több mint 250 ezer embert lakoltattak ki otthonából. Sokan közülük egyáltalán nem kaptak kárpótlást, akik pedig részesültek benne, ők olyan alacsony összeget kaptak kárpótlásként, hogy abból nehezen tudtak a közelben, vagy városi környezetben lakást venni. Ez azért is történhetett, mert a tulajdonjogok rendszere ellentmondásos a brazil jogrendszerben. A szegény családok általában szegénytelepeken élnek, ahol általában tisztázatlan a telek tulajdonjoga, amin otthonuk áll. Bár van olyan jogszabály, amely garantálná ezen családoknak is a biztos jogviszonyt az építési telkükre, a földterületek legalizálása viszont hosszú és bonyolult folyamat. Előfordul, hogy 20 éven keresztül foglalkozik egy-egy ilyen legalizációs üggyel a brazil igazságszolgáltatás, és még akkor sem biztos, hogy egyértelmű megoldás születik.
Rengeteg olyan család van, akiket még a foci vébé miatt lakoltattak ki és még mindig nem kaptak kompenzációt. Az északkeleti Pernambuco tartományban 200 család, – akik 40 éve éltek házaikban, – most pereli a tartományi kormányt kilakoltatásuk miatt. A családokat a vébére készülő buszpályaudvar építése miatt küldték el otthonaikból, ráadásul úgy, hogy csak nagyon rövid idővel a kilakoltatás előtt kaptak arról értesítést és sokakat rendőri brutalitás is ért, amikor megpróbáltak tiltakozni otthonaik lebontása ellen. A legfelháborítóbb, hogy a mai napig semmi nem épült volt házaik helyén. A buszpályaudvar – sok más tervezett létesítményhez hasonlóan – nem készült el a vébére. .
A Habitat brazíliai szervezete aláírásokat gyűjt egy petícióra, amiben a tartományi bíróságot és a kormányt kérik, hogy kompenzálja megfelelően a károsult családokat. Hasonlóan súlyos esetek, jogtalan vagy értelmetlen kilakoltatások, megfelelő pénzügyi kárpótlás nélküli kiköltöztetések az olimpiai előkészületeket is végigkísérték – most is döntően a szegény családokat sújtva.
A brazíliai Habitat a következő kérdésekre kíváncsi a Riói olimpiával kapcsolatban:
Mi lesz azokkal az emberekkel, akiket a játékok miatt lakoltattak ki? Rió az egyik legdrágább város az országban. Még egy favelában (nyomornegyedben) is 40 ezer dollár körüli ára van egy házikónak. Az ezekben élők közül sokan évtizedek óta építgetik házaikat, megfelelő kompenzáció nélküli kilakoltatásuk után szinte biztos, hogy rosszabb helyzetbe kerülnek, sokan otthontalanná is válhatnak.
Mi fog történni az épületekkel, infrastrukturális fejlesztésekkel, az olimpiai faluval? Szellemvárossá válik az olimpiai negyed, kihasználatlanul fognak omladozni a sportcsarnokok – mint ahogy arra sok példa volt már – vagy tényleg luxus lakónegyed lesz az olimpiai faluból, ahogy azt nyilatkozták? Sok helyi szervezet, csoport és lakos kampányolt azért, hogy az olimpiai faluból szociális bérlakások legyenek.
Brazíliában létezik egy szabályozás, amely kötelezővé teszi, hogy minden épületnek legyen társadalmi célja, ezért semmilyen ingatlan nem állhat kihasználatlanul. Ennek ellenére ma Brazília-szerte kb. 7 millió lakás áll üresen, sokkal több, mint ahány hajléktalan család van. A brazil szabályozás és a gyakorlat a földbirtokosok érdekeit részesíti előnyben azokkal szemben, akik csak „foglalják” a földeket. A Habitat „Solid Ground” kampányával azért küzd, hogy Brazília kb. 50 millió rossz és bizonytalan lakhatási körülmények között élő lakosának megfelelő, megfizethető lakhatás jusson, legalizált telkekkel és lakhatással, és hogy az üresen álló ingatlanokat szociális bérlakásként hasznosítsák. Pozitív hagyatéka is lehetne az olimpiának, ha a sportolóknak épített faluból nem kizárólag a jómódúaknak szóló lakópark lenne, hanem szociális lakásokként hasznosítanák.
A cikket a brazil Habitat for Humanity blogbejegyzése alapján írtuk.
