Idén hetedik alkalommal jelent meg a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése a Periféria Központtal közösen, aminek második fejezetét az önkormányzati választásokhoz és a Lakhatási Világnaphoz kapcsolódva ma délelőtt mutatták be. A kerekasztal-beszélgetésen három önkormányzat és három civil szervezet képviselője vett részt.

Ma délelőtt a Mozsár Kávézóban mutatta be a Habitat for Humanity Magyarország a hetedik éves jelentésének második fejezetét a lakhatási szegénységről. A fejezet az önkormányzatok mozgásterét és lehetőségeit elemezte a lakhatási válság ellen.

A szervezet úgy látja, hogy kicsi az önkormányzatok politikai mozgástere és egyenlőtlenül oszlanak el a pályázati támogatások, ezzel együtt pedig jellemző az önkormányzatok alulfinanszírozottsága. A jelentés kitér arra is, hogy az átfogó lakáspolitika hiánya nemcsak országos szinten jelent problémát, hanem helyi szinten is korlátozza az önkormányzatok mozgásterét, és ez az érdemi lakhatási beavatkozások egyik elsődleges akadálya.

A szervezet úgy látja, a rendszerváltás után erősen decentralizálódott az államigazgatás, és számos olyan feladat hárult az önkormányzatokra, melyek megoldásához nem volt elegendő forrásuk. A lakásrendszer kialakításához ugyan megkapták a tanácsi lakásokat, de ezek nagy része már ekkor borzalmas állapotban volt. Hogy állandó pénzügyi problémáikat csökkentsék, tömegével adták el az önkormányzati lakásokat. A privatizáció mértékét jól mutatja, hogy 2017-re az önkormányzati tulajdonú lakások aránya 18,2 százalékról 2,4 százalékra csökkent.

A délelőtti bemutató keretében három civil szervezet és három budapesti önkormányzat kerekasztalban vitatta meg a témát. Folyamatban lévő bérlakásfejlesztésekről beszélt Karácsonyi Gábor, az Óbudai vagyonkezelő munkatársa. Elmondta, hogy hamarosan egy óbudai piac helyén épít az önkormányzat bérlakásokat, melyekkel kifejezetten a pályakezdő fiatalokat célozzák.

Szabó Rebeka – Zugló szociális ügyekért felelős alpolgármestere – kifejtette, hogy az önkormányzatok hatáskörében jelenleg csak a tűzoltás lehetséges. A 14. kerületben az elmúlt öt évben elsősorban a lakásvesztést igyekeztek megakadályozni lakásfenntartási, adósságrendezési támogatással, és egy olyan objektív pontrendszert dolgoztak ki, amely minden igénylő számára folyamatosan átlátható. Ezen kívül Zuglóban is építenek közösségi lakóházat EU-s forrásból, ahova szociális szempontok alapján tudnak majd a családok beköltözni.

„A 90-es évek elhibázott lakásprivatizációs folyamatának eredménye, hogy ma itt tartunk. A helyi önkormányzatnak nincsenek lehetőségei és forrásai, hogy önállóan lakásokat építsen, külső segítség nélkül nem megy” – jelentette ki Nagy István, Újpest népjóléti, szociális és lakásügyekért felelős alpolgármestere. Mint kifejtette, a negyedik kerületben jelenleg 31 lakást építenek egy VEKOP-projekt keretében, és 39 lakást újítanak fel. „Csak úgy lehet megoldani a problémát, ha egységes kormányzati lakáspolitika lesz, és állami szinten szabályozzák a magánbérlakások piacát” – tette hozzá.

A beszélgetés egy pontján vita alakult ki a lakhatási civil szervezetek szerepéről. Míg Nagy István szerint a civil szervezetek egy-egy kilakoltatáskor a teljes ismeretek hiányában támadják az önkormányzatokat, Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület elnöke szerint gyakran érdekellentét alakul ki az önkormányzat és a civil szervezetek között. „Nem lenne szabad, hogy külön szinten szabályozzák a szociális ellátó intézményrendszert és a helyi lakásgazdálkodást” – mondta, hiszen ha így valaki kikerül a bérlakásból, ugyanúgy bennmarad az ellátórendszerben, csak állami hatáskörbe kerül át a probléma. Szerinte sokat segíthetnek a civil szervezetek mintaprojektjei, de az már a helyi döntéshozók felelőssége, hogy mennyire alkalmazzák ezeket.

Dr. Gallóné Judit – Óbuda szociális osztályának vezetője – kiemelte, hogy helyben sikeresen együttműködnek a civil szervezetekkel, amelyek nagyban segítik a szociális ellátórendszert. Lendvai-Frikkel Attila ezt így fogalmazta meg: „a civil szervezetek az önkormányzat a lelkiismerete.” Lendvai-Frikkel amúgy Veszprémből érkezett, és a Veszol Nonprofit Kft. munkáját mutatta be. Az önkormányzattal szorosan együttműködve 207 lakást kezelnek, tanodát, orvosi ügyelet működtetnek.

Felmerült, hogy ha állami szinten nincs is egységes lakáspolitika, már a fővárosi lakáspolitika is sokat enyhítene a lakhatási válságon. Szabó Rebeka példaként Bécset és Berlint említette, valamint rámutatott, hogy New Yorkban is működik lakbérplafon, ami szabályozza a magánbérlakások piacát.

A beszélgetés konkluzióját Gosztonyi Ákos, a Habitat szakpolitikai munkatársa ismertette: állami lakáspolitikára, valamint átfogó bérlakásfejlesztési stratégiára lenne szükség.A szervezet úgy látja, jelentősen segítené a lakhatási válság kezelését, ha bővítenék a szociális ellátásokat, vagyis a lakhatási támogatásokat és az intézményi ellátási formákat. Emellett kritikus pont a szociális bérlakásállomány növelése, illetve az elsőként lakhatás modelljének kiterjesztése és az elhelyezés nélküli kilakoltatások önkormányzati határozatban való tiltása.

A teljes jelentés szövege: itt.

Az eseményről készült további fotók: itt.

Fotókredit: Varga Gábor Vargosz / Habitat for Humanity