Megoldások az energiaszegénység enyhítésére Közép- és Kelet-Európában
A Habitat for Humanity Magyarország és a kolozsvári Center for the Study of Democracy (CSD) nemzetközi sajtótájékoztatójukon egy 13 pontból álló javaslatcsomagot mutatott be arról, hogyan kellene az Európai Uniónak kezelnie a kelet-közép-európai energiaszegénységet. Az Európai Uniónak ugyanis fel kell ismernie, hogy a közös európai klímacélok elérése veszélybe kerül, ha az energiaszegénység nem csökken ebben a régióban.
Az Európai Unióban több mint 50 millió ember nem képes biztosítani otthona megfelelő energiaellátást, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa posztszocialista országaiban pedig különösen magas az energiaszegénység aránya. Magyarországon ez a probléma legalább a lakosság 10 százalékát, több mint 1 millió embert érint.
A régió legtöbb országában ugyan nincs hivatalos definíció az energiaszegénységről, súlyosságát azonban számos mutatóval szemléltethetjük:
- Bulgáriában a háztartások 34 százaléka, Litvániában pedig a háztartások 28 százaléka nem képes megfelelően melegen tartani az otthonát, míg az uniós átlag csak 7 százalék.
- Görögországban a háztartások 36 százaléka, Romániában a háztartások 14 százaléka, Magyarországon pedig a háztartások 11 százaléka nem tudja időben befizetni a rezsiszámláit, szemben az uniós 6,6 százalékos átlaggal.
- A háztartások jövedelemarányos energiára fordított kiadásai is nagyon magasak a régióban: 2016-ban Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka a jövedelmének több mint 25 százalékát kénytelen volt háztartási energiára költeni.
- Magyarországon a lakások több mint 80 százaléka 1990 előtt épült, amelyek energiafogyasztása az egyik legmagasabb az Európai Unióban.
A közép-, kelet-európai országok alacsonyabb GDP-je, a lakosság alacsonyabb átlagjövedelme, a magántulajdon dominanciája, az alulszabályozott bérleti piac, valamint a szociális bérlakások alacsony száma mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az energiaszegénység jelentősen nagyobb mértékű a régióban, mint Nyugat-Európában.
Emellett a közép- és kelet-európai régió országaiban továbbra is széles körben használnak háztartási fűtésre szilárd tüzelőanyagokat, például fát vagy szenet, különösen az alacsony jövedelmű háztartásokban, elavult fűtőberendezésekben. Ez a régió legnagyobb részében jelentős légszennyezést okoz; Magyarországon a háztartási szilárdtüzelés felelős a súlyosan egészségkárosító PM2,5 szállópor-kibocsátás 80 százalékáért. A jelenleg is zajló koronavírus válság pedig felerősítette az energiaszegénység okozta problémákat.
A szervezetek ezért arra szólítják fel a politikai döntéshozókat, hogy vegyék figyelembe a régióspecifikus ajánlásokat, és maximalizálják a Felújítási Hullám (Renovation Wave) nyújtotta lehetőségeket, hogy segítsenek azokon, akiket jelenleg érint az energiaszegénység vagy annak kockázata. Az alacsony jövedelmű háztartások ugyanis külső segítség nélkül nem engedhetik meg maguknak az elengedhetetlen energetikai beavatkozásokat. Így a leginkább rászoruló rétegeket is elérő támogatások nélkül az uniós klímacélok elérése veszélybe kerül. Mindez különösen aktuális az Európai Unió Fit for 55 csomagjának 2021. július 14-re várható publikálása előtt. Ez a jogszabálycsomag lenne hivatott ugyanis biztosítani az új, megemelt 55 százalékos kibocsátás-csökkentés elérését, amit az unió 2030-ra tűzött ki.
A Habitat és a CSD által összeállított 13 pontos javaslatcsomag az alábbi három témakörben fogalmaz meg ajánlásokat:
1.) Irányuljon fokozott figyelem az energiaszegénység problémájára. Az európai uniós támogatások – például a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) – elosztásakor a tagállamok vállaljanak kötelezettséget arra, hogy ezek egy részét az energiaszegénység kezelésére fordítják, olyan kulcsterületekre is koncentrálva, mint a vidéki régiók, vagy a marginalizált, szegregált közösségek.
2.) Megfelelő finanszírozási eszközök biztosítása. A legalacsonyabb jövedelmű és a leginkább rászoruló háztartásokat is elérő támogatási formákat kell kialakítani. Ezek eszközei lehetnek például a személyre szabható támogatások; a mikrohitelezés; az alacsony jövedelmű háztartások energiahatékonyságára szolgáló uniós alap létrehozása; a fűtőberendezések és kazánok korszerűsítése – a legkevésbé hatékony és leginkább szennyező eszközök fokozatos megszüntetésével; vagy az energetikai tanácsadás.
3.) Az energiaszegénység csökkentése kapjon helyet az uniós intézkedések és irányelvek között. Ehhez az adatgyűjtési gyakorlatok fejlesztésére és az energiaszegénység nemzeti szinten való kutatására is nagyobb figyelmet kell fordítani. Mindemellett az EU-nak fel kell ismernie, hogy a helyi döntéshozók (például helyi önkormányzatok) is kulcsszerepet játszanak az energiaszegénység csökkentésében.
A június 30-án tartott sajtótájékoztatón Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország energiaszegénység szakértője kihangsúlyozta, hogy a valódi segítségnyújtás érdekében elsődleges feladat lenne „a legkevésbé energiahatékony ingatlanok (például vályogházak) felújítása, a gázhálózatra rá nem csatlakozott háztartások számára megfizethető fűtési megoldások biztosítása, valamint a szociális bérkakásállomány növelése és felújítása.”
Anca Sinea, a Center for the Study of Democracy (CSD) szakpolitikai szakértője rámutatott arra, hogy Magyarországhoz hasonlóan „a romániai lakóépületek 90 százaléka 1990 előtt épült, és hozzávetőlegesen a háztartások fele túlzsúfolt, miközben a lakások 16 százaléka üresen áll. Emellett az energiaszegénység csökkentése nem csak a technikai kihívások, vagy az épületek adottságai miatt jelent nehézséget. Gyakran akadályt jelent a városi, soklakásos társasházakban a szomszédok egymással szembeni bizalmatlansága és az együttműködés hiánya is.”
Az eseményen szintén előadást tartó Martha Myers (a Friends of the Earth Europe energiaszegénység kampányvezetője és a Right to Energy Coalition koordinátora) kiemelte, hogy „ha valaki nem tudja fizetni a rezsiszámláit, az általában nem az egyén hibája. Az energiaszegénység strukturális probléma, ami ellen az alacsony jövedelmű és a rászoruló háztartásokat is elérő felújítási programokkal lehet fellépni. Erre nyújthatnak kiváló lehetőséget azok az EU irányelvek, amelynek részleteiről a következő hónapokban döntenek majd.”
Louise Sunderland (a The Regulatory Assistance Project senior tanácsadója) pedig arról beszélt, hogy a közeljövőben a szén-dioxid-árazás kiterjesztése több területen és sokkal szigorúbban fogja büntetni a széndioxid-kibocsátást. Ez valószínűleg kedvezőtlenül fog hatni a közép-, kelet-európai régióra és az alacsony jövedelműek kiadásaira, mélyítve az egyenlőtlenségeket.
A 13 pontból álló, angol nyelvű javaslatcsomag pdf formátumban erről a linkről is letölthető.
[Borítókép: Fülöp Dániel Mátyás]
