Magyarországon hozzávetőlegesen 4 millió ember él olyan háztartásban, ahol részben vagy kizárólag szilárd tüzelővel fűtenek. A rezsiszabályok változása miatt ez a szám idén biztosan magasabb lesz; a tűzifa iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt, áremelkedést és hiányokat eredményezve. A tűzifát megújuló energiaforrásként tartjuk számon és számoljuk el a klímacélok teljesítésekor. Ugyanakkor túlzott használatával a fenntartható erdőgazdálkodást veszélyeztetjük, a nem megfelelő tüzelőanyagok pedig súlyos légszennyezéshez vezetnek. A Habitat for Humanity Magyarország csütörtökön mutatta be 2022. évi Lakhatási jelentésének első fejezetét a WWF Magyarországgal közös eseményén, amelyen ezeket a problémákat, kihívásokat és lehetőségeket igyekeztek szakértőkkel feltárni.
Európában a szilárd tüzelőanyagok (elsősorban a fa, másodsorban a szén) a gáz után a mai napig a legfontosabb energiaforrást jelentik az emberek otthonaiban. A közép-kelet-európai térségben különösen jellemző a szilárd tüzelés használata, Magyarországon pedig napjainkban is hozzávetőlegesen 4 millióan élnek olyan háztartásban, ahol az otthon melegét részben vagy egészében szilárd tüzelővel biztosítják.
Légszennyező fűtéssel teljesített klímacélok
A fatüzelés számos előnye miatt a társadalom minden szegmensében elterjedt fűtési mód, kizárólag szilárd tüzelők használata azonban leginkább az alacsony jövedelmű, rossz állapotú lakásokban élő háztartásokra jellemző. A korszerűtlen kályhák és az épületek rossz hőszigetelése miatt pedig a lakossági szilárd tüzelés az egyik legfőbb oka a magyarországi légszennyezettségnek. Az egészségre súlyosan káros PM2,5 szállópor kibocsátásának csaknem 80 százalékáért a háztartási szilárd tüzelés felelős Magyarországon, míg az EU-átlag csak 41 százalék.
A szilárd tüzelőknek a megújuló, növényi alapú energiaforrásnak számító részét – a tűzifát és egyéb faipari, illetve mezőgazdasági mellékterméket – hívjuk primer szilárd biomasszának. Ez az energiaforrás túlnyomórészt a háztartásokra jellemző, második legfontosabb energetikai felhasználása az erőművi égetés, ami azonban hazánkban sokkal kevésbé jelentős. Országos szinten vizsgálva a felhasznált összes energiának csupán kevesebb, mint tizedét teszi ki a szilárd biomassza, azonban a megújuló energiaforrásoknak már a 70 százalékát jelenti. Ezért óriási szerepe van a vállalt klímacélok, azon belül az EU által meghatározott országos megújuló részarány teljesítésében.
„Ezt azt is jelenti, hogy Magyarországon az elsősorban falvakban élő, alacsony jövedelmű háztartások által használt, rossz hatékonyságú és súlyosan légszennyező fűtési mód az, amivel a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb aspektusát eddig letudtuk.” – mutat rá a nyugtalanító összefüggésre Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa és a jelentés társszerzője. Ez a helyzet a júliusban bejelentett, rezsicsökkentés-szabályozás megváltozása nyomán csak még tovább súlyosbodhat.
Kinek jut idén tűzifa?
A lakossági gázárak növekedésének hírére, egyszerre családok tízezrei akarták biztosítani a télre elegendő tűzifát, olyanok is, akik eddig (szinte) csak gázzal fűtöttek, annak viszonylag alacsony ára miatt. Ez ugrásszerű kereslet-növekedést és jelentősen érezhető áremelkedést eredményezett a tűzifa- és a fűtőberendezések piacán. Ebben a helyzetben még kitettebbé váltak a már eddig is energiaszegénységben élő, csak szilárd tüzelőt használó háztartások, akik számára így még elérhetetlenebbé vált a megfelelő fűtőanyag és -berendezés. Többek között ezért is, szinte borítékolható, hogy idén télen a szilárd tüzeléssel járó légszennyezés lényegesen meg fog ugrani, ami súlyos egészségügyi kockázatot jelent a társadalom egészének.
Ráadásul a fokozott kitermelés a légszennyezettség mellett a szén-dioxid kibocsátást is növeli. “Abszurd módon, ennek ellenére, a statisztikákban azt fogjuk látni, hogy nőtt a megújuló energiaforrások aránya a nagyobb tűzifa-használat miatt. A tűzifa rendelet – az annak enyhítését célzó miniszteri utasítás ellenére is – pedig a természetes és természetközeli erdők állapotának további romlását fogja eredményezi.” – Erre hívta fel a figyelmet előadásában Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás és energia programvezetője is.
Hogyan lehetne javítani a helyzeten?
Jelenleg az egyetlen kimondottan szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szánt állami támogatás a 2011-ben indított szociális tüzelőanyag program, amelynek kerete 2018 óta minden évben, – a szükségletektől és az áremelkedéstől függetlenül idén is – 5 milliárd forint. Ez az összeg nagyságrendekkel marad el a lakásfelújítási- és napelem-pályázatok keretösszegétől, valamint a rezsicsökkentésből származó lakossági megtakarítástól.
A Habitat ennek a programnak a jelentős reformjára szólítja fel ismételten a kormányt: keretösszegét legalább 20 milliárd forintra kellene megemelni, és a jelenleg az önkormányzatokat terhelő szállítási költséget is bele kell foglalni. Ki kell terjeszteni a pályázati lehetőséget az ötezer főnél nagyobb településekre is; a támogatás központi és helyi elosztási szabályait összhangba kell hozni; valamint fokozottan figyelembe kell venni a rászorultsági szempontokat, illetve a településen szilárd tüzelőt használók arányát. Emellett pedig a kiosztott tüzelő minőségének szabályozására is szükség lenne, hogy ne alacsony fűtőértékű, nedves és légszennyező fa vagy lignit jusson a rászorulóknak.
Emellett továbbra is óriási szükség lenne a Habitat és más szakmai civil szervezetek által évek óta hangsúlyozott, szociálisan célzott, az alacsony jövedelműeket is elérő, lakossági épületkorszerűsítési és energiahatékonysági programokra. (A részletes javaslatok a most bemutatott tanulmány végén is olvashatóak.)
Elefánt a szobában: az állami támogatás hiánya
A lakossági szilárd tüzelés fájdalmas valóságáról a csütörtöki kerekasztal-beszélgetés terepen dolgozó szakértői is beszámoltak. Többször felmerült, hogy a mostani helyzet nem csupán a lakosságot érte váratlanul, hanem a kormányt, de még az Európai Uniót is, így leginkább a kapkodás a jellemző. Eközben csak “hatványozódnak a nehézségek és a szegénység, ez ellen pedig nem sokat tudunk tenni civilként vagy hétköznapi emberként. Ugyanakkor a pánikhangulat inkább a középosztálybeli rétegekre és az önkormányzatokra jellemző. A mélyen hátrányos helyzetben élő családok nem kapkodnak annyira, mert ők eddig is, napi szinten, 10-20 éve, vagy több generáció óta ezt a bizonytalanságot élik meg. Az egyetlen jövőképük télen, hogy az aznapot kell túlélni.” – fogalmazta meg már a beszélgetés elején Rostás Ari, a mélyszegénységben élő embereket támogató Fényhozók Alapítvány alapítója és kuratóriumi tagja.
A hatósági áras tűzifaprogram is ebben a kapkodó közhangulatban született, mindössze néhány napos volt a konzultációs időszak, és nagyon rövid idő alatt készítették elő. “Egy olyan extrém igényre kellett választ adni, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa. A tűzifa felvevőpiaca a legóvatosabb becslések szerint is 7-8 százalékkal, de akár 20-30 százalékkal is megnőtt. Ennek hatására olyan várólisták alakultak ki, amelyek jövő évre ígérnek fát a vevőknek, és bár bizonyos régiókban árlenyomó hatása is volt az intézkedésnek, sok helyen inkább megemelte a korábbi piaci árat” – mutatott rá Bódis Pál, WWF Magyarország erdő program szakértője. A program negatív hatásai között említették a beszélgetés résztvevői azt is, hogy – vélhetően az erdészetek leterheltsége miatt – jelentősen csúsznak a szociális tűzifa vásárlására és szállítására vonatkozó önkormányzati szerződések, így a rászorulók most a szokásosnál később juthatnak tűzifához.
A szociális tűzifaprogram további nehézségeit hosszan tárgyalták a résztvevők. Lukácsné Lembach Anita, a 90 főt számláló Baranya megyei Varga település polgármestere elmondta, hogy számukra minden évben elsődleges szempont, hogy a szociális tűzifa szállításának költségeit, – amit az állami támogatás már nem fedez – betervezzék a költségvetésbe. “Inkább ennyivel kevesebbet költünk másra, de mindenképpen gondoskodunk arról, hogy a fa eljusson a rászorulókhoz. Ebben a helyiek is segítenek, nagyon szerencsések vagyunk, hogy minden évben 15-20 fő segít a falun belüli kiszállításban is.” – meséli. Ugyanakkor az számukra is kihívást jelent, hogy a kiszállítás köbméter ára évről évre nő. Ezt az áremelkedést pedig nem minden település tudja lekövetni, erre mutat rá Rostás Ari is: “Ahol én lakom, a Csongrád megyei Bakson, tavaly már sajnos csak szenet tudtak osztani, a tűzifa szállítást nem tudta volna az önkormányzat kifizetni.”
Pedig a mélyszegénységben élőknek ez az egyetlen program, ami segítség lehet. “A hatósági áras tüzifaprogramot nyilvánvalóan nem a legszegényebbeknek szánták, hiszen 10 köbméter tűzifa hatósági áron is 300 ezer forint. Ennyit egy igazán rossz helyzetben lévő család egyben nem lát.” – emelte ki Bódis Pál, majd hozzátette – “Ráadásul ezt a fát haza is kell tudni szállítani, ami ismét költség, és megfelelően feldolgozni.”
A feldolgozás fontosságát Kohán Károly, kályhaépítő szakember is kiemelte, aki mindenekelőtt a lakossági edukáció és az energiahatékonyság szerepét hangsúlyozta. “A fatüzelés, ha jól csináljuk, fenntartható és környezetbarát lehetne. Ráadásul kellőképpen hatékony tüzelőberendezések használata esetén sokkal kevesebb fát kéne kivágni. Egy 100 ezer forintos, átlagos barkácsáruházi kályha nem tartja a hőt, alacsony hatásfokú és környezetszennyező. Egy modern, jól megépített kályha viszont ugyanannyival jobb teljesítményre képes, mint a mai 4-5 litert fogyasztó autók, a szüleink szocializmusbeli, 12-13 litert megevő autóival összehasonlítva.”
Ezzel Bódis Pál is egyetértett; ha megfelelően fejlett technológiával használnánk a tűzifát, a negyede elég lenne, ezzel óriási nyomást vennénk le az erdőkről. Ehhez azonban az egész régióban ilyen hatékonyságra van szükség, különben exportra termelés történik majd.
Az energiahatékonyság útjában gyakran a szándékon felül más is áll – figyelmeztett Rostás Ari. – “A mélyszegénységben élők is többségében felismerik a fűtőberendezés minőségének fontosságát. Azonban egyre gyakoribb, hogy ha nagy nehezen össze is spórolják rá a pénzt, minden hő kiszökik a rossz ablakokon, ajtókon, a szigeteletlen tetőn keresztül. A lakóépületek felújítása ezért elkerülhetetlen.”
Vankó Lili, a Habitat szakpolitikai menedzsere és a beszélgetés moderátora végül arra kérte a résztvevőket, hogy az elefántot a szobában, az állami beavatkozás hiányát megnevezve, fogalmazzanak meg javaslatokat, amellyel a mostani helyzeten lehetne javítani. Egyetértés volt, hogy az edukációra, lakásfelújításokra, és a legszegényebbeket is elérni képes pályázatokra van szükség. Bódis Pál emellett még hangsúlyozta, hogy a természetes erdők kímélésén felül az arányuk és ökológiai állapotuk növelése is egyértelmű stratégiai cél kell, hogy legyen. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert az idei aszályos évben nem növekedett annyival az éves fatömeg, amennyivel szokott, és ez a jövőben így maradhat, ahogy a klímaváltozás súlyosbodik.
–
A Habitat for Humanity Magyarország 2022. évi Lakhatási jelentésének első fejezete ezen a linken érhető el.
[Borítókép és fotók: Járdány Bence // Habitat for Humanity Magyarország]
