Lakhatási problémák az Európai Unióban és Magyarországon

Az Európai Unióban eltérőek a lakáspolitikai irányvonalak, támogatási rendszerek, és akár országokon, régiókon belül, a különböző településtípusok mentén is eltérő problémák jelentkeznek.

Az Európai Unió lakosságának többsége városias környezetben él (37,7% városokban, 33,9% kisvárosban vagy elővárosában), Magyarországon ez az arány hasonló. Míg azonban az Európai Unió lakosainak 53,3 százaléka lakik egylakásos házban és 46 százaléka többlakásos lakóépületben, addig Magyarországon a lakosság több, mint kétharmada (71%) lakik házban, és kevesebb, mint 30 százaléka lakásban. A keleti – és néhány déli – tagállam esetében kiemelkedően magas a magántulajdon aránya, de alacsony a lakáshitelek szerepe, ami a családi rendszerek (öröklés, támogatás) lakáshoz jutásban való fontos szerepét is mutatja. A kelet-európai országokban emellett a szociális bérlakásszektor aránya alacsony, a rendszerváltás utáni privatizáció óta.

Összességében a növekvő lakásárak Európa-szerte megnehezítik a megfelelő lakáshoz jutást, különösen a fiatalok és az alacsony jövedelműek körében, és növelik az eladósodottság mértékét. A magas lakásbérleti díjak jelentős anyagi terhet rónak a háztartásokra. A megfizethetőségi problémák végső soron a hajléktalanság kockázatát is növelik. A kelet- és dél-európai országok lakói nagyobb arányban szembesülnek súlyosabb lakásminőségi problémákkal, vagy ezzel részben összefüggésben az energiaszegénységgel. A rossz minőségű, alacsony energiahatékonyságú lakások nemcsak a háztartások életminőségét rontják, hanem negatív hatással vannak az emberek (különösen a gyermekek és az idősek) fizikai és mentális egészségi állapotára, valamint magasabb energiafogyasztásuk miatt a környezetet is terhelik.

Az alábbi problémákat sorolhatjuk a legjellemzőbbek közé az unióban és Magyarországon:

Megfizethetőség

A megfizethető lakások elérhetősége egyre romlik Európa-szerte, növekednek a lakásárak és a bérleti díjak. Magyarországon 2010 és 2020 között az unióban második legnagyobb mértékben, 89,7 százalékkal nőtt a lakásárindex, és még az Eurostat adatai szerint is 43,5 százalékos volt a lakbérek növekedése. Ha azonban az albérlet hirdetéseket vizsgáljuk, országosan és a megyeszékhelyeken nyolc év alatt majdnem 90 százalékkal nőttek a lakbérek, míg Budapesten közel 130 százalékkal (részletek a Habitat Feketelakás 3.0 kiadványában).

Az épületek kora és energiafogyasztása

Az európai lakóépületek fele az első épületenergetikai szabályok bevezetése (1970) előtt épült, tehát ezek energiahatékonysága jellemzően alacsonyabb. A kelet-európai tagállamokban ráadásul az épületenergetikai szabályozások később, a rendszerváltás és az uniós csatlakozás után váltak szigorúbbá. A magyarországi épületek több, mint fele 1970 előtt épült (lásd ábra). A magyar épületállomány 60 százalékát kitevő családi és sorházak 81 százaléka 1990 előtt épült, és 63 százalékuk nincs szigetelve. Összességében a lakásállomány 70-90 százaléka szorul felújításra.

Magyarországon emellett az ötödik legmagasabb a háztartások energiafogyasztása, az elsődleges energiafelhasználás 40 százalékáért felelősek, ráadásul ez – a legtöbb tagállamtól eltérően – az elmúlt két évtizedben jellemzően nem csökkent.

Energiaszegénység

Az EU keleti és déli tagállamaiban okoz a legnagyobb problémát az energiaszegénység és az annak való kitettség, Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka mindenképpen érintett. A lakosság 8,5 százaléka költ jövedelme 25 százalékánál többet energiára, míg a háztartások több, mint 10 százaléka halmozott fel rezsihátralékot 2019-ben. Ez az érték az alacsony jövedelműek körében már 22 százalék, a gyermeket egyedül nevelők között pedig 38,2 százalék. Emellett pedig a jellemzően az alacsonyabb jövedelműek által használt fa ára több, mint egy évtizede folyamatosan növekszik (részletek a Habitat 2020-as Éves jelentésének Energiaszegénység fejezetében és az Elosztó oldalán.)

Lakásminőség

Az elavult épületállomány – a beázó, vizesedő, penészes, sötét, fürdőszoba és wc nélküli vagy túlzsúfolt lakások – a fokozott energiaigény mellett további negatív következményekkel járnak (pl. egészségügyi kockázatok). A lakhatási depriváció különböző formái az EU-ban átlagosan a népesség 12 százalékát érintik, Magyarországon azonban a teljes népesség körében ez az arány 1,7-szer, a gyermekek körében pedig kétszer olyan magas.

Szegregáció

A lakhatási szegregáció a nyugat- és észak-európai tagállamokban főként városi probléma, Kelet- és Dél-Európában azonban a társadalmi kirekesztettségnek kitett emberek inkább vidéki, periférikus területeken élnek. Magyarországon 709 településen, 1384 szegregátumban él a népesség 2,8 százaléka, azaz 276 244 fő, 30 százalékuk gyermek. A szegráció által érintett települések több, mint fele falu.

Hajléktalanság

Az Európai Unióban évente 4,1 millió embert érinthet a hajléktalanság, az elmúlt évtizedben pedig Finnország kivételével gyakorlatilag minden tagállamban nőtt a hajléktalan emberek száma. Magyarországon a 2020. évi hajléktalan-adatfelvétel alapján mintegy 15 ezerre becsülték hajléktalan helyzetben lévő emberek számát, ebbe nem számítják bele az átmeneti otthonban és a bizonytalan körülmények között, szívességi alapon lakókat.

Az Európai Unió lakhatással kapcsolatos szakpolitikái

Az EU szakpolitikái közül elsősorban a szociális ügyekre és a társadalmi befogadásra, a regionális- és várospolitikára, valamint az energia- és klímapolitikára irányulók hatnak közvetve vagy közvetlenül a lakhatásra.

A Szociális jogok európai pillérének húsz alapelve közül a lakhatásra vonatkozó rögzíti a rászorulók számára szociális lakhatáshoz való hozzáférés vagy lakhatási támogatás biztosítását, a kényszer-kilakoltatással szembeni megfelelő segítségnyújtást és védelmet, valamint a hajléktalan emberek számára menedékhely és szolgáltatások biztosítását. Ennek érdekében 2020 júniusában megkezdte működését a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformja, amelynek célja, hogy 2030-ra megszüntessék a hajléktalanságot Európában.

Az EU regionális- és várospolitikájának keretében – a Többéves pénzügyi keret forrásain keresztül, – célzott támogatást biztosítanak a leromlott városi, illetve leszakadó vagy szegregáció által sújtott területeken élők helyzetének javítására. Továbbá infrastrukturális (pl. lakhatási és épületenergetikai beruházások), illetve szociális elemeket ötvöző, komplex programok indulnak a marginalizált csoportok, például szegregátumban élők megsegítésére.
Az EU energiaügyi szakpolitikái egyrészt támogatják az épületek energiahatékony felújítását, illetve a megújuló energiaforrások lakossági hozzáférésnek növelését, másrészt az energiaszegénységben élők helyzetének javítására, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelmére ösztönzik a tagállamokat. Ez elsősorban két szakpolitikai eszköz segítségével teszik.

„Tiszta energiát minden európainak” csomag

Ez az EU legfontosabb energia jogszabály-csomagja, ami a tiszta energiaátállást kívánja úgy elősegíteni, hogy megőrizze az uniós energiapiac versenyképességét. A részét képező Energiahatékonysági, illetve Épületek energiahatékonyságáról szóló rendeletek jelentős mértékben hozzájárultak az újépítésű lakások energiahatékonyságának növeléséhez, illetve a meglévő épületek felújítására ösztönzik a tagállamokat. Keretében a tagállamoknak Nemzeti Energia és Klímatervet (NEKT) kell készíteniük, amelyben bemutatják, milyen célkitűzésekkel járulnak hozzá az EU-s klímacélokhoz, és ezeket milyen szakpolitikák mentén fogják megvalósítani. Így az uniós jogszabályelemek gyakorlati érvényesülése nagy mértékben múlik a tagállamokon.

Európai Zöld Megállapodás

Az EU komplex klímapolitikai csomagja, ami az EU gazdaságát modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággá kívánja átalakítani, úgy, hogy 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke nettó nullára csökkenjen, és a gazdasági növekedés függetlenné váljon az erőforrás-felhasználástól, az átalakulás során az egyének és térségek szintjén keletkező veszteségeket korlátok között tartva.

Része a Felújítási Hullám stratégia, melynek célja az épületfelújítási arány megduplázása, a kibocsátások csökkentése, a helyreállítás előmozdítása és az energiaszegénység mérséklése érdekében. A Felújítási Hullám többek között jól célzott finanszírozási forrásokat kíván biztosítani az energiahatékony felújításoknak az EU-s többéves pénzügyi keret forrásai, valamint a Next Generation EU „Renovate” és „Power Up” kiemelt kezdeményezései révén.

A célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság 2021 nyarán elfogadott ’Fit for 55’ nevű javaslatcsomagja 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az EU már létező kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiterjesztésével és a határértékek csökkentésével. Így az épületek kibocsátásnak szabályozása is e rendszer keretében fog történni. Emellett pedig a javaslatcsomag növeli a megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó célszámokat.

Felismerve a lakhatási nehézségek súlyosságát, léteznek azonban olyan irányba mutató kezdeményezések is, hogy az Európai Uniónak határozottabban kellene fellépni a lakhatási problémák megoldása érdekében, egyelőre viszont a Bizottság részéről nem látszik szándék arra, hogy lakhatás területén bővítse hatáskörét. Ugyanakkor az Európai Unió több olyan szakmai szervezetet és együttműködést is támogat, amelyek hatással lehetnek a tagállamok lakhatással összefüggő szakpolitikai gyakorlataira.

Pénzügyi támogatások

A legtöbb lakhatással szorosan összefüggő szakpolitikai célkitűzésnek jelenleg nincsen jogi úton kikényszeríthető eleme, ezért a szakpolitikai koordináció mellett ezeken a területen az egyik legfontosabb eszköz a pénzügyi támogatások nyújtása. Ezeket főként a Többéves pénzügyi kereten keresztül osztják el, meghatározott elvek mentén, 7 éves periódusokra. Az erős klímacélok elérése érdekében az épületek energiahatékony felújítására várhatóan a korábbinál jelentősebb források állnak 2021-től a tagállamok rendelkezésére.

Többéves Pénzügyi Keret 2021-2027

A több, mint 1200 milliárd eurós pénzügyi keret 76 százaléka öt strukturális és befektetési alapon keresztül, a tagállamok pedig operatív programjaikban határozzák meg, hogyan tervezik elkölteni a 7 éves időszak alatt az országba érkező forrásokat. Az öt alap közül a lakhatás szempontjából Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) játszik jelentős szerepet. Az ERFA elsősorban a lakóépületek energiahatékony felújításán, illetve a marginalizált körülmények között élők (pl. szegregátumok lakói) helyzetének javításán keresztül járul hozzá a lakhatáshoz. Az ESZA társadalmi befogadásra fordítható forrásait pedig például hajléktalan emberek számára kínált szolgáltatások és támogatott lakhatási megoldások nyújtására lehet használni.

NextGenerationEU

A NextGenerationEU egy 806,9 milliárd eurós helyreállítási alap a koronavírus járvány utáni talpra állas, a digitális és zöld átalakulás, valamint a munkahelyteremtés érdekében. Legjelentősebb eleme, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) összesen 723 milliárd eurónyi forrást biztosít, ennek 30 százalékát klímavédelemre kell fordítani. A prioritásai között szerepel továbbá például az épületek energiahatékony felújítása és a megújuló energiaforrások elterjesztése is.

A tagállamok saját Helyreállítási és Ellenállóképességi Terveik, illetve az Európai Szemeszter országspecifikus ajánlásaiban megfogalmazott kihívásokra reagálva hívhatnak le ebből támogatást a COVID utáni befogadó és fenntartható helyreállítást elősegítő projektetek megvalósítására. A kormányok egy része jelentős lakossági energiahatékonysági beruházásokat tervez, de több tagállam, köztük Magyarország terveiben is minimális az energiahatékony épületfelújításra fordított összeg.

A NextGenerationEU további forrásai is közé tartozik például a Méltányos Átállást Támogató Alap, ami a klímasemleges átállás által leginkább érintett térségek, elsősorban a szénrégiók számára nyújt összesen 17,5 milliárd eurónyi támogatást az átállás társadalmi-gazdasági következményeinek enyhítésére. Ennek eszközei lehetnek például a lakossági energiahatékonysági beruházások is, amelyek csökkentik az épületek energiaigényét, munkahelyet teremtenek, és elősegíthetik a tiszta fűtési módokra való átállást. Az InvestEU uniós költségvetési forrásból garancialapot biztosít bizonyos finanszírozási és beruházási igényekhez, többek között az energiahatékony épületfelújításhoz, illetve szociális beruházásokon belül megfizethető, szociális lakhatáshoz. Végül pedig a LIFE Tiszta energiaátállás 1 milliárd eurós alprogramja a fenntartható energiára való társadalmi-gazdasági átállás akadályait leküzdő beavatkozásokat támogat.

Európai uniós lakhatással kapcsolatos szakpolitikák magyarországi alkalmazása

Lakhatási beavatkozások 2014-2020 között

A 2014-2020-as programozási időszak alatt Magyarország az Operatív Programok keretében, az ERFA és ESZA alapok felhasználásával valósított meg komplex projekteket. Nagyságrendileg száz településen a szegregált élethelyzetek felszámolását segítették, és további településeken zajlottak városrehabilitációs programok. Ezek keretében a lakások energiahatékony felújítását, a háztartások integrált lakókörnyezetbe mobilizálását, valamint a közterületek élhetőbbé tételét támogatták. Ezek összességében azonban csak minimálisan képesek csökkenteni az egyébként jelentős méretű lakhatási hiányokat, hiszen az érintett családok számához képest nagyon kevesek lakhatása javult érdemben.

A 2015-ös Nemzeti Épületenergetikai Stratégia 700 ezer lakás felújítását tervezte 2020-ig, ennek eredményeiről egyelőre nincs pontos kimutatás. Az operatív programokból eredetileg lakóépületek energiahatékony felújítására nyújtottak volna vissza nem térítendő támogatást, végül azonban a kormány ezeket az összegeket a középületek felújítására fordította, illetve egy energiahatékonysági hitelprogramot indított.

Ennek keretében 23 869 felújításhoz nyújtottak kedvezményes hitelt, így 2017 és 2021 között a lakásállomány 0,5 százaléka újult meg. Azáltal, hogy nem vált elérhetővé vissza nem térítendő forrás az energiahatékony felújításra, számos háztartás esett el a felújítás megvalósításának lehetőségétől.

A hitelek mellett egyedül az Otthon Melege Program támogatott központilag energiahatékonysági beruházásokat: komplex épületfelújításokat, gáz-és távfűtési rendszerek modernizálását, nyílászáró- és háztartási nagygép csereprogramokat támogattak. Az utolsó kivételével azonban ezek mind utófinanszírozásos formában történtek, ezért az alacsony jövedelmű családok számára gyakorlatilag nem voltak elérhetőek, és a támogatás szűkössége miatt a hamar ki is merültek. Így a felújításra szoruló épületállomány mértékéhez képest elenyésző volt a megvalósuló beruházások száma.

Stratégiai- és programtervezetek a 2021-2027 közötti időszakra

Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT)

A korábban már említett „Tiszta energiát minden európainak” csomag előírásainak megfelelően be kell mutatni, Magyarország hogyan járul hozzá 2030-ig az EU-s klímavédelmi és energetikai célkitűzések megvalósításához. Amellett, hogy a dokumentum nem tesz érdemi megállapításokat az energiaszegénység okairól, nem támasztja alá a meghatározott célcsoportok kiválasztását, és a bemutatott szakpolitikák felszínesek, még kevés konkrétumot is tartalmaz. A konkrét intézkedések között szerepel, hogy 2030-ra legalább 200 ezer háztartást szerelnének fel átlagosan 4 kW teljesítményű, tetőre szerelt napelemmel, illetve kiterjesztenék a szociális napelem programot. Ennek keretében leromlott és felújításra alkalmatlan épületállományban élő gyermekes háztartások számára biztosítanák egy szoba fűtését, előfizetős mérőórák és fűtőpanelek felszerelése révén. További elemként jelenik meg, hogy az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer a rászoruló háztartásokat is kívánja majd támogatni. Az energiaszegénység egyik fő okát, az épületek alacsony energiahatékonyságának javítását azonban egyetlen elem sem célozza meg.

Hosszú Távú Felújítási Stratégia (HTFS)

Az energia- és klímacélok elérése érdekében a tagállamok ebben mutatják be, hogyan fogják felújítás révén elérni, hogy az épületeik rendkívül hatékonyak és karbonmentesek legyenek 2050-re. A több, mint egy évvel a határidő után 2021 júniusában elfogadott magyar Stratégia 2030-ra a jelenlegi évi 1 százalékról 3 százalékra szeretné növelni a lakóépületek felújítási arányát.

A költséghatékony mélyfelújításokat bemutató fejezet a már működő, de az alacsony jövedelműek számára gyakorlatilag nem elérhető Otthonfelújítási Programot és a szemléletformálást említi, konkrét irányszámokat vagy pénzügyi alap létrehozását azonban nem.

A legrosszabbul teljesítő épületekkel foglalkozó fejezet pedig nem számszerűsíti, hogy ezen épületek mekkora hányadát, milyen ütemben, és milyen forrásból, milyen támogatásintenzitás mellett kívánja felújítani. A vályogházakat viszont nem tartja felújításra érdemesnek a dokumentum, alacsony piaci értékük, speciális felújítási technikai igényük miatt, és mert „feltehetően a NÉeR2 vizsgálata óta ezek egy jó részét már elhagyták, nem lakják”, utóbbi állítás viszont nincs számokkal alátámasztva. Továbbá az energiaszegénység kifejezés kifejezés egyáltalán nem szerepel a dokumentumban.

Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR)

Magyarország – az EU előírásaival összhangban – 2020-ban vezette be, és 2021-től lép életbe. A villamosenergia- és földgáz-kereskedők, illetve -szolgáltatók, valamint az üzemanyag értékesítők számára olyan intézkedési kötelezettségeket ír elő, amelyek az ipari és lakossági végfelhasználóknál eredményeznek energiamegtakarítást. A kötelezettséget energiahatékonysági járulék megfizetése révén is teljesíthetik. Ezeket a bevételeket elsősorban kiszolgáltatott háztartások körében energiahatékonysági beavatkozásra kell fordítani. Így az alacsony jövedelműek által lakott épületek komplex, jelentős energiamegtakarítását célzó, akár szakaszos felújítása valósulhatna meg, amire jelenleg nincs támogatás. Kérdés azonban, hogy ha az állam a piaci szereplőkre bízza a döntést, a kötelezettek milyen arányban ruháznak majd be a lakossági fogyasztók épületeibe, és az is, hogy mekkora lesz a járulékokból befolyó, és a rászoruló háztartásokra fordítandó keret, valamint nem egyértelmű, hogy milyen formában részesülnek majd ezekből a beruházásokból.

Operatív Programok

A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP+) tartalmazza az energiahatékonysági programelemeket. Fűtőberendezések cseréjét, az egyéni és közösségi fűtés-hűtés megújuló energiaalapra való áthelyezését tervezik, valamint az EKR-en belül kötelezett, illetve az ESCO cégek számára nyújt támogatást lakossági épületenergetikai beavatkozások megvalósításához. A fűtéskorszerűsítés által elért háztartások számára azonban ebben sincs célérték meghatározva, az energiahatékonysági beruházások célszámai alapján pedig az látszik, hogy a legfontosabb energiahatékonysági EU-s támogatásból a lakásállomány mindössze 0,7 százaléka újulna meg 9 év alatt. Ez azt jelenti, hogy éves szinten a lakásállomány kevesebb, mint a 0,1%-a újulna meg, miközben a Hosszú Távú Felújítási Stratégia évi 3 százalékos felújítási rátát kíván elérni 2030-ra.

Továbbá a szintén a 2021-2027-es időszakra tervezett Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP+) keretén belül, a marginalizált közösségek számára nyújtott támogatásként 2029-ig 4 ezer fő részére terveznek lakáskorszerűsítést, illetve bérlakás-juttatást. Ezen kívül fiatalok kollégiumi elhelyezését kívánja biztosítani még a program.

Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz

A tagállamoknak 2021 tavaszán kellett benyújtaniuk Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervüket. A magyar dokumentum 2500 lakás felújítását és 600 új szociális lakás építését tervezi 2026-ig, valamint 26 500 KWp megújuló közösségi energia termelési kapacitást tervez telepíteni a leghátrányosabb helyzetű településeken. Továbbá 34 920 háztartás részesülhetne napelemekből és/vagy újulna meg a fűtési rendszere. Ezek a beavatkozások azonban rendkívül drágák, az elektromos fűtőtestek esetében még csak nem is hatékonyak épületkorszerűsítés nélkül. A program keretében nyílászárócserét leszámítva nem javítanának érdemben az épületek energiahatékonyságán. Ehelyett egy komplex felújítás az alacsony jövedelmű háztartások költségkockázatát jelentősen csökkentené, illetve egy olcsóbb technológia alkalmazásával, szigeteléssel kiegészítve jelentősebb kibocsátáscsökkentés és energiamegtakarítás válhatna elérhetővé.

Így ez a rendszer azáltal, hogy nem támogatja a komplex felújítást, nemcsak kihagy egy lehetőséget arra, hogy jelentősen csökkenjen az épületek energiaigénye, hanem belakatoló hatással is bír: kicsi az esélye, hogy a támogatott beruházás után a háztartás egy következő szakaszban végrehajtsa a kimaradt épületszigetelést.

Következtetések

Magyarországon uniós összehasonlításban kimagasló mértékben növekedtek a lakásárak, a lakások energiafogyasztása az egyik legmagasabb az EU-ban, illetve a rossz minőségű lakások aránya is magas. Ennek ellenére az energiahatékonyságra is felhasználható EU-s forrásokból Magyarország semennyit sem fordít a lakóépületek komplex energiahatékony felújításra, hanem a lakossági felújítások kivitelezését a piacra bízza, anélkül, hogy garantálná, hogy ezek a beruházások ténylegesen megvalósulnak a lakosság körében. Jelenleg nem látszik, hogy a szakma által is javasolt komplex épületfelújításokra rendelkezésre fognak-e állni központi források.

A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében 2021-től több Európai Uniós forrás áll rendelkezésre épületfelújításokra, és 2018 óta az energetikai jogszabályokban elvárásként jelenik meg az energiaszegénység elleni küzdelem.

A jelenlegi magyar lakáspolitikai beavatkozások a középosztálybeli gyermekes családok lakáshoz jutását és lakásfelújítását támogatják. Az elérhető támogatások az alacsony jövedelműek lakáshoz jutással és lakásfenntartással kapcsolatos nehézségeit nem, vagy csak elenyésző mértékben enyhítik. A lakóépületek energiahatékony felújításához nem állnak rendelkezésre kiszámítható, széles körben elérhető támogatások, annak ellenére, hogy az EU-s forrásokból kialakítható lenne egy támogatási rendszer. A szegregált lakókörnyezet felszámolása a probléma méretéhez képest lassú ütemben halad. A hajléktalanság terén pedig sem a megelőzés, sem a kivezető utak terén nem történt jelentős előrelépés, miközben a hajléktalan emberek kriminalizációját törvénybe iktatták.

A stratégiák alapján nem látszik biztosítottnak a legrosszabbul teljesítő és általánosságban a lakóépületek kellő arányú felújítása, valamint az energiaszegénység által érintett háztartások számának csökkentése sem. A magyar operatív programtervek a sérülékeny csoportok lakhatási helyzetének javítására nyíló lehetőségeket sem aknázzák ki. A stratégiák és programtervek lakhatással, energiahatékony felújítással kapcsolatos részei felületesek, nagyon alacsony ambícióval bírnak, a célkitűzések általánosak, vagy nincsenek, a tervezett beavatkozásokról szóló szinte minden részlet hiányzik (forrásigény, finanszírozás, felelős, ütemezés). Ez alapján elmondható, hogy Magyarország nem él azzal a lehetőséggel, hogy energiahatékonysági és egyéb felújítási programokkal érdemben javítson az EU-s összehasonlításban rossz lakáshelyzetén.