Magyarországon több mint egymillióan élnek bizonytalan lakhatási körülmények között, csaknem 300 ezren laknak szegregátumokban, közel 150 ezren zártkerti övezetekben, és több ezren hajléktalan emberek. Hogy tudják megoldani lakhatásukat? Hogy néz ki a “radar alatti” Magyarország? Mit jelent a lakhatás, lakhatási szegénység, milyen szintjei vannak? Lehet-e egyedi projektekből rendszerszintű változás? Ezeket a kérdéseket boncolgattuk lakhatással foglalkozó civil szervezetekkel április 23-án a Habitat Kreatív Központban tartott beszélgetésen.
Azért szerveztük ezt a kerekasztal-beszélgetést, hogy megkérdezzük a meghívott szervezetek képviselőit, milyen megoldásokkal segítenek azokon az embereken, akik kiszorulnak a lakáspiacról, és önerőből nem tudják megoldani a méltó, biztonságos lakhatást. Olyan kreatív, formabontó megoldásokról volt szó, amelyekkel a szervezetek igyekeznek enyhíteni azok lakhatási krízisein, akik nem tudnak olyan klasszikus megoldásokkal élni, mint a lakásvásárlás vagy -bérlés, hitelfelvétel, vagy éppen a különböző szociális támogatások igénybevétele.
A civil és különböző szakmai szereplők kezdeményezései túlmutatnak az ingatlanpiac és a szociális ellátórendszer kínálta lehetőségeken. A kerekasztal-beszélgetésen a fentiek nehézségeit és szépségeit vitattuk meg olyan szervezetek képviselőivel, akik újító, alternatív projektekkel járulnak hozzá ahhoz, hogy minden ember méltó otthonban élhessen: Lakni kell! Pécs, PAD Alapítvány és Utcáról Lakásba! Egyesület.
Lukács György szakpolitikai munkatársunk, a beszélgetés moderátora bemutatta, milyen kategóriákat állítottak fel egy nemzetközi kutatásban a szegénység lakhatási formáinak. Kiemelte, hogy a lakhatási szegénység világszerte fontos probléma, és ennek legsúlyosabb formái, mint a szegregátumok vagy a menekültek számára felállított konténertelepek sajnos nem elszigetelt példák.
Csaba Tímea városépítész, TÁMASZ programunk korábbi koordinátora elmondta: a Habitat TÁMASZ programja olyan rést tölt be, amire jelenleg nem létezik ekkora léptékű állami vagy önkormányzati támogatás rászoruló családok részére. Olyan családoknak segítenek, akik önerőből nem tudnak megoldani olyan szükséges lakhatási felújításokat, mint pl. nyílászáró csere, falfestés, tetőcsere, fűtéskorszerűsítés, laminált parketta vagy fürdőszoba kialakítása. Ezt a rést állami pályázatokkal, beavatkozásokkal lehetne – sőt, kellene – kitölteni, vagy akár EU-s közösségépítő projektekkel.
2012-ben büntethetővé vált a közterületen életvitelszerű tartózkodás, így Pécsen sok hajléktalan ember zártkertekben épített szerszámos bódékban telel át. Dr. Dányi Tibor Zoltán, a Lakni kell! Pécs alapítója, építész, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa elmesélt egy történetet Ágiról és Tibiről, akik egy párt alkotnak, viszont emiatt nem mehetnek együtt éjjeli menedékhelyre, és állataikat sem szeretnék magukra hagyni. A lakáspiacról kiszorultak, mivel nincs rendszeres jövedelmük. A Lakni kell! száz önkéntes hallgatóval épített számukra otthont, kizárólag hulladék felhasználásával.
“Ez nem egy ház, de nekik legalább otthon” – hangzott el Dr. Dányi Tibortól.
Kézenfekvő megoldás lehetne a sok, üresen álló lakás használatba vétele, például önkormányzati lakásoké, amelyek azonban felújításra szorulnak. Tibor szerint ezeket 500-600 ezer forintból fel lehetne újítani. Ilyen programot működtet a Habitat is: Második Esély programunkban az újpesti önkormányzattal együttműködve szociális bérlakásokat újítunk fel, ahová átmeneti otthonban élő, már anyagilag talpra állt családok költözhetnek be.
Papp Gergely, a PAD Alapítvány társalapító tagja, geográfus és kulturális antropológus arról beszélt, hogy azon dolgoznak, hogy “jelzőrendszerként” segítsenek felmérni és jelezni a helyi igényeket és lakhatási problémákat az önkormányzat felé. Például sok padlás kihasználatlan a miskolci vasgyári kolónia lakásaiban, pedig ezáltal meg lehetne növelni a lakóterüket, amivel a túlzsúfoltságot lehetne orvosolni.
Tatabányán azon dolgoznak, hogy az önkormányzat számára is elfogadható mederbe tereljék, hogy a Mésztelepen lakók tűzifaszerzésre használják a közeli terület egy részét, ezért helyi közösségek bevonásával sarjerdőket szeretnének létrehozni, amelyek tüzelő biztosítása mellett méhlegelőként vagy gyümölcstermő helyként is funkcionálhatnak.
Orosz Annamária, az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális munkása, lakásügynökségi munkatársa elmondta: a lakásügynökség olyan hosszú távú lakhatási lehetőség, amely biztonságot jelent a bérlők és a tulajdonosok számára egyaránt. Ez a megoldás olyan embereket céloz, akik a piaci árakhoz képest sokkal alacsonyabb bérleti díjat tudnak fizetni, így szociális és szolgálati alapon adnak ki lakásokat. Mint Ekker Éva szociális munkás, aki egy szolgálati lakás bérlője, és elmesélte: kétgyermekes anyaként, korábbi családi és anyagi helyzet felbomlása után hogyan talált rá a lakásügynökségre. A legnagyobb nehézséget viszont talán az okozza Annamária szerint, hogy intenzív szociális munka nélkül ezek a stratégiák nem működnek.
—
[Fotók: Czap Liliána // Habitat for Humanity Magyarország]
