Lakhatási Minimum a 2026-os választásokra

A Lakhatási Koalíció szervezetei február 10-én nagy sajtóérdeklődés mellett mutatták be a 2026-os választásokra frissített Lakhatási Minimumot. A szakpolitikai javaslatcsomagban támpontot adnak minden, az április 12-i parlamenti választáson induló jelöltnek és jelöltállító szervezetnek azzal kapcsolatban, hogy milyen lakáspolitikai gondolkodás és konkrét lépések segítenek kiutat találni a jelenlegi lakhatási válságból.

A Lakhatási Koalíció lakhatással foglalkozó szervezetek laza szövetsége, amelynek tagjai összehangolt módon fogalmaznak meg szakpolitikai követeléseket. Először a 2018-as országgyűlési választások előtt dolgozták ki az úgynevezett Lakhatási 6×6-ot, a választásokon induló pártok képviselőit felszólítva, hogy köteleződjenek el a pontok mellett. Néhány közös megmozdulást követően a 2022-es országgyűlési választásokra Lakhatási Minimum néven elkészítettek egy közös javaslatcsomagot, majd a 2024-es önkormányzati választásokra is megfogalmazták szakpolitikai javaslataikat. A 2026-os Lakhatási Minimum 21 pontja ezeknek szerves folytatása.

Az esemény házigazdája Tóth Jakab volt, a Lakhatási Minimum programot a javaslatcsomagot frissítő szervezetek képviselői mutatták be: Somogyi Eszter (Városkutatás Kft.), Kovács Vera (Utcáról Lakásba! Egyesület), Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont), Koritár Zsuzsanna (Habitat For Humanity Magyarország) és Szatmári Andrea (Utcajogász Egyesület). A javaslatcsomag bemutatását és az ezt követő kerekasztal-beszélgetést a Mérce közvetítette.

A Lakhatási Minimum javaslatai azt célozzák, hogy:

• legyen a lakhatás alapvető jog;
• hosszú távon kiszámítható, a szociális különbségeket mérséklő lakhatási szakpolitika valósuljon meg;
• csökkenjen és megelőzhető legyen a hajléktalanság;
• mérséklődjön a lakhatási szegénység;
• bővüljön a nonprofit lakásszektor és a megfizethető lakások köre;
• energetikai felújítások által csökkenjen az energiaszegénység.

A Lakhatási Minimum és a bemutató fontos üzenete, hogy a lakhatás közügy, amire a mindenkori kormánynak az éves GDP 1,5%-át kell fordítania – és a központi források legalább felének célzottan a lakhatási szegénységben élőket kell támogatnia.

A javaslatcsomag a legégetőbb problémák mentén a lakáspolitikai eszközök széles skáláját mutatja be, külön hangsúlyt helyezve a legsérülékenyebb csoportok lakhatási helyzetét javító eszközökre. Az akadálymentesítés mellett a bemutatón külön hangsúly került az állami gondoskodásban felnövő fiatalok nehéz lakhatási körülményeinek javítására, illetve arra, hogy törvényi szinten kellene megtiltani a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását. Az idei Lakhatási Minimum a korábbinál jobban kiemeli a diszkrimináció és a szegregáció elleni fellépés fontosságát, és szükségesnek tartja a helyi önazonosság védelméről szóló törvény azonnali hatályon kívül helyezését, továbbá a lakhatási biztonság érdekében a végrehajtási törvény több ponton való átalakítását. 

Bár a 2024-es javaslatcsomag óta eltelt időben a lakhatási válság tematizálása a kormányzat kommunikációjában is megjelent, az intézkedések továbbra is az anyagilag eleve jobb helyzetben lévők tulajdonszerzését támogatják. A szociális szempontok érdemi megjelenítése nem csak teljesen hiányzik a lakhatásról való kormányzati gondolkodásból, de az átgondolatlan intézkedések hatalmas ingatlanár-emelkedéshez is vezettek. 

Ezzel szemben a Koalíció tagjai rendszerszintű, szociálisan is célzott, központilag finanszírozott intézkedéseket sürgetnek, és kiemelik a megfizethető lakhatás intézményrendszeri reformjának fontosságát. Ennek keretében szükséges a non-profit lakásszektor kialakítása és bővítése, amely az önkormányzati szektoron kívül a nem-kormányzati szereplőket is magában foglalja. Környezeti és megfizethetőségi szempontból is elengedhetetlen a lakásállomány energetikai célú felújításának támogatása, mely egyben kezeli az energiaszegénység és a lakásminőség problémáját is. Mindezekhez szükséges kormányzati szinten egy, a lakáspolitikáért átfogóan felelős szerv létrehozása. 

Az európai uniós források és támogatási eszközök ehhez jelentős és hathatós segítséget nyújthatnak, ezért kiemelten fontos ezek összehangolt, széles körű és célzott lakáscélú felhasználása, de ezek csak kiegészíthetik és nem helyettesíthetik a teljeskörű és rendszerszintű állami felelősségvállalást. 

Fotó: Demeczky Ádám