Szakpoltitikai munkánk

Több mint 150 rászoruló családoknak otthont adó ház felépítése után 2009-ben felismertük, hogy a lakhatási szegénység elleni küzdelem még eredményesebben folytatható, ha a kormány és az önkormányzatok is határozottabb lépéseket tesznek a lakhatási szegénység csökkentése érdekében. Ezért 2009 óta rendszeresen felmérjük a hazai lakhatási szegénység mértékét és megnyilvánulási formáit, valamint szakértőkkel együttműködve javaslatokat dolgozunk ki olyan lakhatási problémákra, mint például a lakáshoz jutás nehézsége, a lakhatás megfizethetetlensége és az eladósodottság. A lakhatási problémákkal és a kezelésükre kidolgozott javaslatainkkal megismertetjük a döntéshozókat és a nyilvánosságot, és rajtuk keresztül próbálunk változást elérni a területen.

Kutatások, tanulmányok

Szakpolitikai munkánk keretében évek óta készítünk lakhatási jelentéseket a hazai lakhatási helyzetről, illetve rendszeresen végzünk további kutatásokat a lakhatás különböző metszeteiről. Ezen kutatások eredményeit utána mindenki számára elérhető tanulmányokba foglaljuk. A hazai lakhatási helyzet fő számai és a tanulmányok ide kattintva éthetőek el. 

Lakhatási problémák Magyarországon - éves jelentések a lakhatási szegénységről

2011 óta jelentetjük meg évente lakhatási szegénységről szóló jelentésünket, amely a számok tükrében foglalja össze a lakhatási szegénység éves alakulását, valamint elemzi az évben született lakáspolitikai intézkedéseket és a kormány lakhatási költségvetését. Lakhatási jelentéseinkből kiderül, hogy Magyarországon körülbelül mintegy 30 ezer embernek nincs fedél a feje felett, honfitársaink közel fele él túlzsúfolt lakásban, negyedének (a gyermekek harmadának) penészes, nedves és egészségtelen az otthona. Közel 140 ezer ember nem tudja fizetni jelzáloghitelének törlesztőrészletét, több százezer család a rezsi költségeit, közel 300 ezer ember pedig szegregátumokban, szegénytelepeken él. Ezek a számok nemcsak az ország kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt ilyen megdöbbentően magasak, hanem azért is, mert az állam kevés figyelmet fordít erre a problémára. A központi költségvetés évente közel 200 milliárd forintot fordít lakhatási célokra és ennek elenyésző részét kifejezetten a lakhatási szegénység csökkentésére, a támogatások legnagyobb része a középosztály és a tehetősebbek lakáscéljait támogatja.
Javaslataink
A lakhatási szegénység nem számolható fel egyik napról a másikra. Célunk, hogy Magyarországon olyan igazságos és befogadó lakáspolitika legyen, amely figyelembe veszi a társadalmi különbségek csökkentését. Akár a meglévő források igazságosabb felhasználásával, máshol már bevált eszközök elterjesztésével sok ember lakhatási problémáját tudnánk megoldani vagy mérsékelni. Ezáltal pedig csökkennének a lakhatási problémák által kiváltott egyéb traumák is – és ezzel együtt az állami kiadások.

A korábbi jelentések ide kattintva érhetőelk el!

Feketelakás – Petíciós kampány és javaslataink a megfizethető bérlakásokért

A lakásárak évek óta zajló emelkedésének következtében saját lakás vásárlása családi segítség nélkül jelenleg sokak számára elérhetetlen. A lakásvásárlás alternatívái azonban jelenleg nagyon kedvezőtlenek, hiszen Magyarországon szociális bérlakások a lakásprivatizáció után alig maradtak, a piaci bérlakásszektorban pedig az árak még az eladó lakásokénál is nagyobb mértékben nőttek. 2017-ben petíciós kampányt indítottunk #feketelakas néven, melynek során több mint 6 ezer ember támogatta aláírásával a megfizethető magánbérlakásszektor megteremtéséhez szükséges követeléseinket: a hosszú távú lakásbérlés és -bérbeadás nagyobb biztonságát, az olcsóbb hosszú távú bérleteket kedvezőbb adószabályok révén, illetve a nem-piaci alapú lakáskiadás elterjesztését a nonprofit lakástársaságok támogatásával. A petíciós kampányunkat a magyar magánbérlakásszektor megfizethetőségével és biztonságával kapcsolatos problémákat, valamint európai országok ezen problémákat orvosló szakpolitikai gyakorlatait vizsgáló kutatás támasztotta alá, melynek eredményei egy tanulmánykötetben jelentettük meg.  Petíciós követeléseink a következők voltak.

  1. Biztonságot a lakásbérlőknek és -kiadóknak!
  • A törvény pontosan határozza meg a bérlő és a kiadó jogait és kötelezettségeit.
  • Alakuljanak ki a vitarendezés gyors, olcsó és hatékony formái.
  • Ösztönzők szükségesek, hogy bérlőnek és kiadónak egyaránt megérje szerződést kötni.
  1. Megfizethető bérlakásokat adócsökkentéssel!
  • A bérlők lakbérének egésze legyen levonható az adóalapjukból.
  • Az állam ösztönözze adóelengedéssel a hosszú távú megfizethető lakáskiadást.
  • Azokban a nagyvárosokban, ahol nagy a kereslet bérlakásokra, meg kell határozni egy lakbérszintet, ami alatt alacsonyabb, és ami fölött magasabb adót fizetnek a lakáskiadók, ezzel ösztönözve az alacsony árú lakáskiadást.
  • Minél hosszabb távú a lakáskiadás, annál kisebb legyen az adóteher. A hosszú távú (minimum 3 éves), alacsony árú lakáskiadás legyen adómentes a tulajdonosok számára.
  • Legyen elérhető az alacsony jövedelmű bérlők számára lakásfenntartási támogatás és kauciótámogatás.
  1. Nonprofit lakástársaságokat!
  • Nonprofit lakástársaságokra, lakásszövetkezetekre van szükség, amelyek a piacról kiszorulóknak olcsón adnak bérbe lakásokat.
  • Ezeket a szervezeteket az állam segítse támogatásokkal, kedvezményes hosszú lejáratú hitelekkel, építési telkekkel, használaton kívüli ingatlanokkal és adókedvezménnyel.
Szociális Lakásügynökség (SZOL) – szakpolitikai javaslat

A lakáskiadás a jelenlegi bonyolult és hézagos törvényi környezetben nem egyszerű, kockázatokkal járó tevékenység, amely sok lakástulajdonost arra késztet, hogy bérbeadás helyett inkább üresen tartsa használaton kívüli lakását. Az üres lakások szociális célú hasznosítására 2013-ban a Városkutatás Kft-vel közösen kidolgoztuk a Szociális Lakásügynökségek (SZOL) modelljét, amelyben a tulajdonostól egy állami ügynökség átveszi a kiadással járó teendők egy részét és csökkenti a lakáskiadással járó kockázatot, ennek köszönhetően pedig a piacinál olcsóbban tudja rászorulóknak bérbe adni a lakásokat hosszú távra. A modell egyik legfontosabb eleme, hogy a SZOL-ok hosszú távú, legalább 3 éves szerződést biztosítanak a bérlőnek és a bérbeadónak. A konstrukció biztos és folyamatos bevételt garantál a lakástulajdonosok számára, illetve elérhetővé tesz olyan kedvezményeket, amelyek más bérbeadókat nem illetnek meg. Ilyen lehet például az adókedvezmény, illetve az adóelengedés. A SZOL a szerződéses időszakban garantálja az ingatlan állapotának megőrzését is. Az előnyökért cserébe a tulajdonosok vállalják, hogy a piaci lakbér 70%-áért adják bérbe lakásukat a Szociális Lakásügynökségnek. A bérlők számára a modell azért vonzó, mert kedvező áron, a piaci lakbér 80%-áért, valamint hosszú távra tudják kivenni a lakásokat, így biztonságosabbá és tervezhetőbbé válik az életük. A bérlők rászorultságuk mértékében lakbértámogatásra is jogosultak, melynek meghatározásakor a cél az, hogy a programba bekerült családok számára a lakhatással kapcsolatos kiadások összege ne haladja meg a rendelkezésre álló jövedelmük 40%-át. A legnehezebb helyzetű családok számára a SZOL-ok egyéni szociális munkát is biztosítanak.

A lakásfenntartási támogatás megszüntetésének következményei – kutatás és figyelemfelhívás

A rászorultsági alapon járó lakhatási támogatások, mint a lakásfenntartási támogatás, az adósságcsökkentési támogatás vagy korábban az energiaár-támogatás nagyon fontos eszközök az emberek eladósodásának, hajléktalanná válásának elkerülésében. A kifejezetten lakásfenntartási kiadásokat kompenzáló állami támogatások az utóbbi 10 évben 130 milliárd forintról 3 milliárd forintra csökkentek, hiszen a szociális tüzelőanyag-támogatás kivételével valamennyi támogatási formát megszüntették az egymást követő kormányok. 31 település példáján megvizsgáltuk, hogy a korábban a központi költségvetésből folyósított támogatásokat az önkormányzatok valóban pótolják-e, ahogyan azt a kormány kommunikálta, kutatásunkból pedig az derült ki, hogy az önkormányzatok új támogatásai jellemzően pont a legszegényebb és legtöbb gyereket nevelő családok számára kedvezőtlenek. A kutatás eredményeit felhasználva többször síkra szálltunk a központi, egységes rászorultsági feltételekkel hozzáférhető lakásfenntartási támogatásért, álláspontunknak hangot adtunk a sajtóban és a minisztériumnál is. A 2015. március 1-ig folyósított lakásfenntartási támogatást háztartásnagyságtól függően a 71 ezer Ft/ fő alatti jövedelmű háztartások vehették igénybe. A támogatás csekély összegű volt ugyan (átlagosan 3870 Ft/hó), de a nagyon alacsony jövedelmű, soktagú háztartásoknak még így is jelentős és rendszeres segítséget jelentett. Egy hattagú, 80 ezer forint összjövedelmű család esetében ez az összeg akár havi 10 ezer forintot is kitett. 2015 júniusában 31 véletlenszerűen, de a településnagyság és a régiók közötti különbségek figyelembevételével kiválasztott település szociális támogatásairól szóló rendeletét vizsgáltuk meg, hogy az önkormányzatok pótolják-e a megszűnt állami lakásfenntartási támogatást, és amennyiben igen, milyen feltételekkel hozzáférhetőek a helyi lakásfenntartási támogatások. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az önkormányzatok többsége helyettesítette a megszűnő lakásfenntartási támogatást valamilyen saját támogatással, azonban azok jellemzően szűkösebbek, mint a korábbi központi normatív lakásfenntartási támogatás. A többtagú, 30 ezer Ft/fő alatti havi jövedelmű családok kevesebb támogatásban részesülnek, mint korábban, míg az egy- és kétszemélyes 40-60 ezer Ft/fő havi jövedelmű háztartások számos településen akár magasabb lakásfenntartási támogatásban részesülhetnek, mint korábban. Minél szegényebb és minél nagyobb egy család, a változások annál negatívabban érintik. A másik kirajzolódó tendencia, hogy az önkormányzatok jelentős része a „támogatásra való érdemesség” szubjektíven megítélhető, a kérelmező emberek magánszférájával kapcsolatos feltételeihez köti a támogatás megadását. Sok településen a támogatásra jogosultság feltétele a mellékhelyiség tisztasága, a kert és az udvar gondozottsága, vagy a kutya chip-pel való ellátása. Sok településen egyáltalán nincsenek támogatási feltételek meghatározva, hanem a polgármester, a jegyző vagy a polgármesteri hivatal alkalmazottai döntik el, ki jogosult támogatásra és ki nem. Mindkét helyzet veszélyesen nagy teret enged az önkényes döntéseknek, és növelhetik a leginkább rászorulók kiszolgáltatottságát.

Javaslatok az eladósodottság kezelésére

Az eladósodottság az egyik legjelentősebb lakhatási probléma, hiszen könnyen a háztartások lakásának elvesztéséhez vezet. 2011-ben a TÁRKI-val közösen felmértük a magyarországi önkormányzati, civil, közműszolgáltatói és banki adósságkezelési gyakorlatokat, majd a 2015-ben kialakított magáncsőd-eljárással kapcsolatban fogalmaztunk meg észrevételeket a minisztériumok, a parlamenti bizottságok, parlamenti frakciók és a nyilvánosság felé. A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programjába került, hiteleiket törleszteni nem tudó, szociálisan rászorult hiteladósok lakhatásának elvesztését próbáltuk elkerülhetővé tenni azzal, hogy a szervezetnek adósságkezelési mentorprogram indítását javasoltuk nem fizető ügyfeleik számára. A mentorprogram bevezetésre került a NET Zrt.-nél. A szolgáltatást eddig már több mint 2 200 család vette igénybe, közülük 1 200 család jelenleg is a mentorprogram aktív részese. A társaság eddigi tapasztalatai kedvezőek, a mentorálást igénybe vevő ügyfelek fizetőképessége az esetek túlnyomó többségében szignifikánsan javult. A háztartások adósságának kezelésére átfogó program kidolgozása szükséges, amely az egyszeri adósságelengedést és az eladósodás mélyülését megelőző adósságkezelési tanácsadást is magában foglalja.

Hajléktalanság csökkentése Elsőként Lakhatás programmal

A hajléktalanság a legsúlyosabb lakhatási probléma Magyarországon, azonban a rendszerváltás óta nem sikerült sikeresen kezelni ezt a problémát. Az „Elsőként lakhatás” globális kezdeményezés, amely más eszközöknél lényegesen gyorsabban és eredményesebben küzd a hajléktalanság ellen. Az elképzelés lényege, hogy a hajléktalan emberek számára tömegszállás helyett saját lakást biztosítanak, ők pedig önálló lakhatásból könnyebben tudnak munkát találni, gyorsabban beilleszkednek és képesek önmagukat fenntartani. A külföldön sikerrel alkalmazott programot az elsők között kezdtük Magyarországon megvalósítani. Az elsőként lakhatás, mint a hajléktalanság kezelésének eszköze mára az Emberi Erőforrások Operatív Programba is bekerült és ezzel lehetővé vált, hogy több szervezet az ország több pontján tudjon megvalósítani ilyen programokat, egyre több hajléktalan embert lakáshoz juttatva

Területi egyenlőtlenségek és szegregáció csökkentése

Magyarországon a szegregáció következtében számos gyerek indul lényegesen rosszabb esélyekkel szerencsésebb helyre született társainál, számos felnőtt pedig nem tud kitörni rossz anyagi és munkaerőpiaci helyzetéből. A szegregált lakókörnyezetben rosszabbak a munkalehetőségek, gyengébb az oktatás, rosszabb az egészségügy és kevésbé hozzáférhetőek a szolgáltatások, a kapcsolati háló pedig inkább akadályozza és nem segítik a rossz helyzetből való kitörést. Munkánk során igyekszünk véleményezni a szegregáció csökkentésére kidolgozott kormányzati stratégiákat és projekteket annak érdekében, hogy azok eredményesek legyenek és eredményeik hosszú távon fenntarthatóak legyenek. Más civil szervezetekkel partnerségben nyilvános jelentést készítettünk arról, hogy a kormányzati szakpolitikai ágazatok hogyan érintik a szegregációnak leginkább kitett roma lakosságot.

Lakhatásra fordított költségvetési tételek éves elemzése

Magyarország költségvetésének elfogadásakor a Költségvetési Felelősségi Intézet segítségével évről évre megvizsgáljuk, a lakhatásra fordított tételek hogyan változtak az előző évhez képest, és a lakhatásra fordított kiadások mekkora aránya szolgálja a lakhatási szegénység csökkentését és mekkora része nem szociálisan célzott támogatás. A költségvetésről nyilvános elemzést adunk ki, illetve véleményünket megküldjük a parlament illetékes bizottságainak és a parlamenti frakcióknak.